Lamartine, Alphonse de: Alix De V...-hez, (A Alix De V..., in Hungarian)

        jeune fille qui avait perdu sa mère

Que notre oeil tristement se pose,

Enfant, quand nous nous regardons!

Nous manque-t-il donc une chose,

Que du coeur nous nous demandons?

Ah! je sais la pensée amère

Qui de tes regards monte aux miens:

Dans mes yeux tu cherches ta mère,

Je vois ma fille dans les tiens!

Du regard quels que soient les charmes,

Ne nous regardons plus ainsi:

Hélas! ce ne sont que des larmes

Que les yeux échangent ici.

Le sort t'a sevré de bonne heure,

Toi de ton lait, moi de mon miel.

Pour revoir ce que chacun pleure,

Pauvre enfant, regardons au ciel!

        egy kislányhoz, aki elvesztette édesanyját

Szemünk szomorúságot virágzik,

ha nézzük egymást, gyermekem.

Vajon mi az, mi úgy hiányzik?

Ezt kérdezed, ezt kérdezem.

Keserű gond, felhőnyi bánat

száll át pillantásunk egén,

szememben fürkészed anyádat

s a tiédben lányomat én.

Nincs többé bájoló tekintet,

amit egymásra vethetünk,

mert - fájdalom - csak könnyeinknek

medre immár a két szemünk.

A végzet megfosztotta ajkunk

tejtől s méztől könyörtelen -

viszontlátni, kit elsirattunk,

nézzünk az égre, gyermekem!