Lamartine, Alphonse de: A szűkölködő fohásza (Prière de l’indigent in Hungarian)

O toi dont l'oreille s'incline

Au nid du pauvre passereau,

Au brin d'herbe de la colline

Qui soupire après un peu d'eau;

Providence qui les console,

Toi qui sais de quelle humble main

S1échappe la secrète obole

Dont le pauvre achète son pain;

Toi qui tiens dans ta main diverse

L'abondance et la nudité,

Afin que de leur doux commerce

Naissent justice et charité;

Charge-toi seule, ô Providence,

De connaître nos bienfaiteurs,

Et de puiser leur récompense

Dans les trésors de tes faveurs!

Notre coeur, qui pour eux t'implore,

A l'ignorance est condamné;

Car toujours leur main gauche ignore

Ce que leur main droite a donné.

Te, kinek figyelme kiterjed,

a kis veréb fészkére is,

s a domb fűszálára, amelynek

leghőbb vágya egy csöppnyi víz,

Gondviselés, Te óvod őket,

s titokban jótékony kezed

garast vet a szűkölködőnek,

hogy vegyen rajta kenyeret.

Gazdagság az egyik kezedben -

a másikban ínség vagyon,

hogy kettejükből kerekedjen

ki igazság és irgalom,

te tarthatod csak számon, Isten,

jótevőinknek ezreit -

kegyeid kincséből merítsen

méltó viszonzást mindegyik!

Szívünk, mely értük mond imát, a

tudatlanságban megmarad,

mert a balkéznek tudomása

nincs arról, hogy a jobb mit ad.