Lapointe, Paul-Marie: MIlyen szerelem? (Quel amour? in Hungarian)

rien
 
ni fleuve ni musique ni bête
 
rien ne me consolera jamais de la misère
du sang versé par les hommes
de la tristesse des enfants
de la faiblesse des mères
 
ni fleur ni mort ni soleil
 
autour de nous la ville
succombe à l’attrait de la mort
une mort à la pointe d’argent
une mort de papier vil agenouillé
une mort dans l’âme
 
quel arbre quelle fleur
quel amour oh! quel amour
nous guérira de ce mal?
 
quel enfant ce qu’il sera demain
quel espoir audace des solitudes
nous apprendra la façon de vivre
et que tout en soit changé?
 
pour que l’oiseau batte dans les cœurs
la musique dans les villes
pour que l’homme naisse de la bête
la bête de la montagne
pour que surgisse de la mort le soleil
 
hommes je vous le prédis
les fleurs seront permises
les arbres paumes innombrables ouvertes
à la caresse
les oiseaux nicheront dans les yeux des filles
les chansons
 
et tout sera changé
comme on l’avait espéré
dans la solitude de nos amours

semmi
 
se folyó se zene se állat
 
sohase nyújt nekem vigaszt semmi a nyomor
az emberek által folyatott vér
a gyermeki szomorúság
az anyai gyöngeség miatt
 
se virág se halál se nap
 
körülöttünk a város
enged a halál vonzóerejének
van halál ezüsthegyű
van halál térdelő hitvány papírból
van halál a lélekben
 
milyen fa milyen virág
milyen szerelem ó! milyen szerelem
hoz majd e bajra gyógyulást?
 
milyen gyerek, aki holnap születni kész,
milyen remény, magánymerészség
tanít majd életmódra minket
és hogy minden másképp legyen?
 
azért hogy a szívekben madár csapongjon
a városokban zene
azért hogy az embert megszülje az állat
az állatot a hegy
azért hogy a halálból kibuggyanjon a nap
 
emberek megjósolom tinektek
a virág szabad lesz
a fa megannyi kinyílt tenyér
simogatni
a madár a lányok szemébe hordja
a dalt
 
és más lesz minden itt
ahogy reméltük
szerelmeink magánya közben