Larbaud, Valéry: Madame Tussaud panoptikuma (Madame Tussaud’s in Hungarian)

Il me semble que toute la sagesse du monde
Est dans les yeux de ces bonshommes en cire.
Je voudrais être enfermé là toute une nuit,
Une nuit d’hiver, par mégarde,
Surtout dans la salle des criminels,
Des bons criminels en cire,
Faces luisantes, yeux ternes, et corps – en quoi?
Mais, est-ce que ça leur ressemble vraiment?
Alors pourquoi les a-t-on enfermés, électrocutés ou pendus,
Pendant que leur image muette reste ici?
Avec des yeux qui ne peuvent pas dire les horreurs souffertes,
Mais qui rencontrent des yeux partout, sans fin, sans fin.
Les ferment-ils au moins la nuit?

Úgy látom: a világ egész bölcsessége
E viasz-ipsék szemében ragyog.
Szeretném, ha egyszer ide zárnának be, éjjel,
Egy téli éjszakán, véletlenül,
A bűnözők termébe legkivált,
A derék viaszbűnözőkhöz.
Fénylő pofák, fakó szemek, törzsük - miből is?
S hát ilyenek voltak-e csakugyan?
Akkor miért ültették le, lógatták fel, csapatták meg árammal őket?
Hogy néma képük tovább itt maradjon?
S bennük az iszonyatot elmondani nem tudó szemük,
Mely csak szemekbe ütközik, örökkön örökké?
Behunyják-e, legalább éjszaka?