Mallarmé, Stéphane: A versajándékozás (Don du poème in Hungarian)
Don du poème (French)Je t'apporte l'enfant d'une nuit d'Idumée ! Noire, à l'aile saignante et pâle, déplumée, Par le verre brûlé d'aromates et d'or, Par les carreaux glacés, hélas ! mornes encor L'aurore se jeta sur la lampe angélique, Palmes ! et quand elle a montré cette relique A ce père essayant un sourire ennemi, La solitude bleue et stérile a frémi.
Ô la berceuse, avec ta fille et l'innocence De vos pieds froids, accueille une horrible naissance Et ta voix rappelant viole et clavecin, Avec le doigt fané presseras-tu le sein Par qui coule en blancheur sibylline la femme Pour des lèvres que l'air du vierge azur affame ?
|
A versajándékozás (Hungarian)Iduméai éj gyerekét hozom, ím, vedd! Fosztottan, feketén, halovány szárnya nyílt seb, Üvegen,-mely arany- s fűszer-szinekben ég S fagyos ablakon át, mely komor sajna még, Angyali mécsre a pirkadat így zuhant rá. Pálmák! és ahogy e kegytárgyat felmutatná - Az apa egy gonosz mosolyt próbál magán -, Már beleborzad a meddő, a kék magány.
Ó, a dajka, s vele lát lányod s fagyba-dermedt Ártatlan lábatok világra jönni szörnyet; S míg hangod cseng, akár hegedű, mint spinét, Nyomod-e fonnyadó ujjal a mell csecsét, Hol - szibilla-fehér - maga az asszony árad Ajkakra, mik a szűz azúr legére vágynak?
|