Mallarmé, Stéphane: Ez a szűzi, szilaj, ez a szép mai nap... (Le vierge, le vivace et le bel aujourd’hui … in Hungarian)

Le vierge, le vivace et le bel aujourd’hui

Va-t-il nous déchirer avec un coup d’aile ivre

Ce lac dur oublié que hante sous le givre

Le transparent glacier des vols qui n’ont pas fui !

Un cygne d’autrefois se souvient que c’est lui

Magnifique mais qui sans espoir se délivre

Pour n’avoir pas chanté la région où vivre

Quand du stérile hiver a resplendi l’ennui.

Tout son col secouera cette blanche agonie

Par l’espace infligée à l’oiseau qui le nie,

Mais non l’horreur du sol où le plumage est pris.

Fantôme qu’à ce lieu son pur éclat assigne,

Il s’immobilise au songe froid de mépris

Que vêt parmi l’exil inutile le Cygne.

Ez a szűzi, szilaj, ez a szép mai nap

Törné már végre föl, mint részeg szárnyverések,

E fagyba tűnt tavat, hol áttetsző kisértet:

Dermedt röptök raja dereng a jég alatt!

Sejti a hattyu, hogy ki volt, s nincs pazarabb,

Se meddőbb próba, mint az önmentő kisérlet,

Ha nem dalolta meg az élhető vidéket,

Míg villogón a tél pusztája rászakadt.

Nyaka lerázza tán fehér agóniáját,

Mit reá mér a tér, hol tagadása átráng,

De a föld iszonyát nem, hol a tolla rab.

Fantom, kinek helyét önfénye kijelölte,

E hiú számüzés leplét magára öltve,

Gőgös álmába, ím, a Hattyú belefagy.