This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Michaux, Henri: Intervention

Portre of Michaux, Henri

Intervention (French)

Autrefois, j'avais trop le respect de la nature. Je me mettais devant les choses et les paysages et je les laissais faire.
Fini, maintenant "j'interviendrai".
J'étais donc à Honfleur et je m'y ennuyais. Alors résolument, j'y mis du chameau. Cela ne paraît pas fort indiqué. N'importe, c'était mon idée. D'ailleurs, je la mis à exécution avec la plus grande prudence. Je les introduisis d'abord les jours de grande affluence, le samedi sur la place du Marche'. L'encombrement devint indescriptible et les touristes disaient : " Ah ! ce que ça pue ! Sont-ils sales les gens d'ici ! " L'odeur gagna le port et se mit à terrasser celle de la crevette. On sortait de la foule plein de poussières et de poils d'on ne savait quoi.
Et la nuit, il fallait entendre les coups de pattes des chameaux quand ils essayaient de franchir les écluses , gong ! gong ! sur le métal et les madriers !
L'envahissement par les chameaux se fit avec suite et sûreté.
On commençait à voir les Honfleurais loucher à chaque instant avec ce regard soupçonneux spécial aux chameliers, quand ils inspectent leur caravane pour voir si rien ne manque et si on peut continuer à faire route ; mais je dus quitter Honfleur le quatrième jour.
J'avais lancé également un train de voyageurs. Il partait à toute allure de la Grand-Place, et résolument s'avançait sur la mer sans s'inquiéter de la lourdeur du matériel ; il filait en avant, sauvé par la foi.
Dommage que j'aie dû  m'en aller, mais je doute fort que le calme  renaisse tout de suite en cette petite ville de pêcheurs de crevettes et de moules. 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://admi.net/literacy/poesie

Beavatkozás (Hungarian)

Azelőtt túlzottan tiszteltem a természetet. Megálltam szemben a dolgokkal és tájakkal, és hagytam, hogy tegyék a dolguk.
Vége, most beavatkozom.
Honfleurben voltam tehát és nagyon untam magam. S ekkor elhatároztam, hogy tevéket hozok. Ezt semmi se indokolta. Annyi baj, ha éppen ez jutott eszembe. Egyébként a legnagyobb körültekintéssel láttam a dologhoz. Először csúcsforgalom idején vezettem be őket szombaton a Piactérre. Leírhatatlan tolongás lett és a messziről jöttek azt mondták: „Fúj, micsoda bűz! Micsoda kosz-népek ezek az idevalósiak!" A szag elérte a kikötőt és elnyomta a kis rákok
bűzét. A tömegben az ember csupa por és szőr lett, és nem tudta, mitől.
Éjszaka meg csak hallani kellett a tevék patáinak csattogását, ahogy keresztül igyekeztek törni a zsilipek gátjain, gong! gong! a fa- és fémpallókon.
A tevék által való elözönlés tervszerűen és biztosan ment végbe.
Minduntalan honfleurieket lehetett látni, ahogy azzal a gyanakvó tekintettel leskelődnek, amely a tevehajcsárokat jellemzi, mikor megvizsgálják a karavánt, hogy minden rendben van-e és folytathatják-e az utat; de negyednapra rá el kellett hagynom Honfleurt.
Egy személyvonatot is szabadjára engedtem. Teljes gőzzel futott ki a Főtérről és elszántan robogott a tenger fölött, mit se törődve súlyos anyagával; csak suhant előre, a hit oltalma alatt.
Kár, hogy távoznom kellett, de nagyon kétlem, hogy a nyugalom hamarosan visszatérne halászok, rákok és kagylók e kis városába.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap