Monnier, Pascalle: A tél (L’Hiver in Hungarian)

1

C’est l’hiver. Humide et froid. Blanc ou gris.

Le brouillard et les nuages.

Des lignes grises au-dessus d’autres lignes grises,

des nuages blancs sur un ciel blanc

et des clochers presque noirs sur le ciel blanc.

Les rivières fumantes, des gouttelettes d’eau,

les odeurs des feuilles entassées et humides,

l’odeur tiède des feuilles pourrissantes,

une vague odeur de chien et le roucoulement des pigeons aussi.

L’odeur des chiens boueux et l’odeur des flaques de boue.

L’eau grise des flaques boueuses. La brume vert anis.

Une odeur d’humidité et un ciel blanc. Le froid.

1.

Tél van. Nedves és hideg. Fehér vagy szürke.

A köd meg a felhők.

Szürke vonalak fölött szürke vonalak,

fehér égen fehér felhők

majdnem-fekete haranglábak a fehér égen.

A párás folyók, vízcseppecskék,

az összepréselt nedves avar illatai,

a rothadó avar langyos illata,

galambturbékolás kísérte mondjuk hogy ebszag.

A sáros kutyák szaga és az iszaptócsák szaga.

A sáros tócsák szürke vize. Az ánizszöld köd.

Nedvszag és fehér ég. A hideg.