La pêche à la baleine (French)
À la pêche à la baleine, à la pêche à la baleine, Disait le père d'une voix courroucée À son fils Prosper, sous l'armoire allongé, À la pêche à la baleine, à la pêche à la baleine, Tu ne veux pas aller, Et pourquoi donc? Et pourquoi donc que j'irais pêcher une bête Qui ne m'a rien fait, papa, Va la pêpé, va la pêcher toi-même, Puisque ça te plaît, J'aime mieux rester à la maison avec ma pauvre mère Et le cousin Gaston. Alors dans sa baleinière le père tout seul s'en est allé Sur la mer démontée...
Voilà le père sur la mer, Voilà le fils à la maison, Voilà la baleine en colère, Et voilà le cousin Gaston qui renverse la soupière, La soupière au bouillon.
La mer était mauvaise, La soupe était bonne. Et voilà sur sa chaise Prosper qui se désole : À la pêche à la baleine, je ne suis pas allé, Et pourquoi donc que j'y ai pas été? Peut-être qu'on l'aurait attrapée, Alors j'aurais pu en manger. Mais voilà la porte qui s'ouvre, et ruisselant d'eau Le père apparaît hors d'haleine, Tenant la baleine sur son dos. Il jette l'animal sur la table, une belle baleine aux yeux bleus,
Une bête comme on en voit peu, Et dit d'une voix lamentable : Dépêchez-vous de la dépecer, J'ai faim, j'ai soif, je veux manger. Mais voilà Prosper qui se lève, Regardant son père dans le blanc des yeux, Dans le blanc des yeux bleus de son père, Bleus comme ceux de la baleine aux yeux bleus : Et pourquoi donc je dépècerais une pauvre bête qui m'a rien fait? Tant pis, j'abandonne ma part.
Puis il jette le couteau par terre, Mais la baleine s'en empare, et se précipitant sur le père Elle le transperce de père en part.
Ah, ah, dit le cousin Gaston, On me rappelle la chasse, la chasse aux papillons. Et voilà Voilà Prosper qui prépare les faire-part, La mère qui prend le deuil de son pauvre mari Et la baleine, la larme à l'oeil contemplant le foyer détruit. Soudain elle s'écrie : Et pourquoi donc j'ai tué ce pauvre imbécile, Maintenant les autres vont me pourchasser en moto-godille Et puis ils vont exterminer toute ma petite famille. Alors éclatant d'un rire inquiétant, Elle se dirige vers la porte et dit À la veuve en passant : Madame, si quelqu'un vient me demander, Soyez aimable et répondez : La baleine est sortie, Asseyez-vous, Attendez là, Dans une quinzaine d'années, sans doute elle reviendra... Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://www.pierdelune.com |
|
|
A bálnavadászat (Hungarian)
Hív a bálnavadászat, a sziréna-vadászat! Prosper fiam! - nógatja apja őt, Aki a pohárszék alá szökött: Hív a bálnavadászat, a sziréna-vadászat! És te nem készülődsz, De miért vajon? De vajon miért űzném szegény bestiát Hogyha nekem nem árt, apám, Űzd a halat, papa, magad, csináld, Ha kedved tartja hát, Inkább maradok, ez otthonom, itt velem anyácska S íme Gaston, a jó rokon. Kifutott az árra a bárka már, ment az apa maga, Vitte hab taraja...
Íme az apával a bárka, Íme fia otthon vagyon, Íme üt farkával a bálna S íme Gaston, a jó rokon, feldönti, lám, a tálat A tálat az asztalon.
Gonosz a tenger, ám a Leves jó volt nagyon. S íme Prosper sajnálja és ül roskatagon: A szirénára vadásznak és nem mentem el én, Mért is nem ülök csónak elején? Talán már horogra keríteném S tányéromba teríteném. De íme, kinyílik az ajtó s víztől csatakosan Betoppan az apa zihálva, Hátán jókora bálna van. S dobja a bálnát az asztalra, egy kéklő-szemű szép szirént,
Ilyet aligha lát a nép, S így szól zsémbesen és hadarva: Késsel ne késlekedjetek, Menten éhen-szomjan veszek. De íme Prosper, fia, felkel S tág szemmel apja kék szemébe néz, Apja szemébe, mely kék, mint a tenger, Mint a szirén szeme, oly kék, akár az ég: De vajon miért nyúznám meg szegényt, ártatlan állat s mit sem árthat? Nékem egy falatja se kell.
És a kést ledobta a földre, Am azt felkapta a bálna s vadul az apába döfte, A kés őt szeletelte fel.
Ha, ha - szól Gaston, a rokon, Hívnak kergetni pillét, pillét a dombokon. S ím, Prosper, ím most gyászjelentéseket írva sír S gyászolja az anya megboldogult urát S a szirén szeme csupa könny, látván a tenger bajt s felfordulást Hirtelen felkiált: Mért is döftem szívébe kést e szegény, jó bolondnak, Most jönnek majd a többiek, hajszol száz motorcsónak; S tán még írmagja se marad kicsike családomnak; Így hát ideges hangon felnevet És távozóban az ajtó előtt Kéri az özvegyet: Asszonyom, ha netán kérdezné valaki, Legyen olyan jó, felelje neki: Elment a bálna épp, Üljön le hát, Várja meg ön, Tizenöt év múlva biztos újra visszajön...
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | B. L. |
|
|