Ribemont-Dessaignes, Georges: Ó (Ô in Hungarian)

Il posa son chapeau sur le sol, et le remplit de terre
Et y sema du doigt une larme.
Un grand géranium y poussa, si grand.
Dans le feuillage mûrirent un nombre indéfini de potirons
Il ouvrit une bouche aux dents couronnées d'or, et dit :
I grec !
Il secoua les branches du saule de Babylone qui rafraîchissait l'air
Et sa femme enceinte, â travers la peau de son ventre
Montrait à l'enfant le croissant d'une lune mort-née
Lui mit sur sa tête le chapeau importé d'Allemagne.
La femme avorta de Mozart,
Tandis que passait dans une automobile blindée
Un harpiste,
Et qu'au milieu du ciel, des colombes.
De tendres colombes mexicaines, mangeaient des cantharides.

Letette a kalapját, telerakta földdel
És ujjával egy könnycseppet vetett belé.
Nagy muskátli nőtt ki belőle, de mekkora.
Levelei között megszámlálhatatlan úritök virított.
Aranykoronás fogakkal nyitván száját, szólott:
I pszilon!
Lehajtotta a légfrissítő babiloni fűzfa ágait
És terhes felesége hasbőrén keresztül
Mutatván gyermekének a halvaszületett kifli-holdat.
Fejére tette a Németországból importált kalapot.
Az asszony Mozart-zenére vetélt
Miközben lefüggönyözött autóban elhaladt
Egy hárfás,
S az ég közepén a galambok,
Az édes, mexikói galambok falták a kőrisbogarakat.