Rimbaud, Arthur: Egy érzés (Sensation in Hungarian)

Par les soirs bleus d'été, j'irai dans les sentiers,
Picoté par les blés, fouler l'herbe menue:
Rêveur, j'en sentirai la fraîcheur à mes pieds.
Je laisserai le vent baigner ma tête nue.

Je ne parlerai pas, je ne penserai rien:
Mais l'amour infini me montera das l'âme,
Et j'irai loin, bien loin, comme une bohémien,
Par la Nature, – heureux comme avec une femme.

Mars 1870.

Az utam ösvény lesz s a nyári kék est,
Búzaföld fog szúrni, s a fű, a ritkás, gyér,
Álmodozom, s érzem, hogy friss, hűvös, vizes.
Hagyom, hogy fürdesse fedetlen fejem – szél.

Szóra nem nyílik szám, nem gondolkodom, nem,
Messze megyek, messze, mint kóborló cigány,
Betölti lelkem nagy, végtelen szerelem,
Házam a Természet – asszonyom: a magány.

--------------------------------------

Hagyományosabb, jambikusabb fordítás (a fenti változat nem jambikusnak van szánva, de a verssorok felében nem sikerült kiküszöbölni a jambikus lejtést):

Kék nyári esteken járom majd utamat,
Karcol búzakalász, hűs fű, ha taposok rajt',
Megérzem, álmodón, ha lábamhoz tapad.
Fejemet fürdetem a szélben csupaszon majd.

Nem nyílik szóra szám, nem lesz gondolatom,
Megtöltöm lelkemet végtelen szerelemmel,
Mint egy kóbor cigány, messze megyek nagyon,
S boldog leszek magam, akár egy házasember.