Senghor, Léopold Sédar: Fekete asszony (Femme noire in Hungarian)

Femme nue, femme noire

Vétue de ta couleur qui est vie, de ta forme qui est beauté

J'ai grandi à ton ombre; la douceur de tes mains bandait mes yeux

Et voilà qu'au cœur de l'Eté et de Midi,

Je te découvre, Terre promise, du haut d'un haut col calciné

Et ta beauté me foudroie en plein cœur, comme l'éclair d'un aigle

Femme nue, femme obscure

Fruit mûr à la chair ferme, sombres extases du vin noir,

bouche qui fais lyrique ma bouche

Savane aux horizons purs, savane qui frémis aux caresses

ferventes du Vent d'Est

Tamtam sculpté, tamtam tendu qui gronde sous

les doigts du vainqueur

Ta voix grave de contralto est le chant spirituel de l'Aimée

Femme noire, femme obscure

Huile que ne ride nul souffle, huile calme aux flancs

de l'athlète, aux flancs des princes du Mali

Gazelle aux attaches célestes, les perles sont étoiles

sur la nuit de ta peau.

Délices des jeux de l'Esprit, les reflets de l'or

ronge ta peau qui se moire

A l'ombre de ta chevelure, s'éclaire mon angoisse

aux soleils prochains de tes yeux.

Femme nue, femme noire

Je chante ta beauté qui passe, forme que je fixe dans l'Eternel

Avant que le destin jaloux ne te réduise

en cendres pour nourrir les racines de la vie.

Fekete asszony, meztelen asszony,

eleven színedet ruhaként viseled, s alakod maga a szépség!

A te árnyékodban cseperedtem föl, kezeid édessége szememet

sokáig bekötötte és most, a nyár kellős közepén, a déli napban,

egy lángperzselt hágó magasából megpillantalak, ígéret földje, Te,

és szépséged villáma szíven üt, mint egy hirtelenül lecsapó sas.

Meztelen asszony, ébenszínű asszony!

Keményhúsú, érett gyümölcs, fekete borok komor mámora,

egyetlen száj, ajkamat zengzetessé igéző,

tisztaegű szavanna, szavanna, mely a keleti

szél tüzes símogatásait remegve fogadja,

dobok szoborrá faragott tam-tamja, íjként feszülő

tamtamja, mely felzúg a Győzedelmes ujjai alatt

mélyzengésű alt hangodban, mintha a szeretett nő lelke dalolna.

Meztelen asszony, ébenszínű asszony!

Olaj, mit senki lehellete nem redőz meg, atléták oldalán,

Mali hercegeinek oldalán nyugodtan csillogó olaj,

mennyei harmóniákkal rokon gazella –

gyöngyeid csillagok bőrödnek éji egén,

a játékos értelem gyönyöre. Te, a vöröses arany

fényt-árnyat tükröző bőrödön visszaverődik.

Hajad árnyékában szorongásaim földerülnek

szemeid közeli napsugarára.

Fekete asszony, meztelen asszony!

Mulandó szépségedről dalolok, alakod az öröklétbe bevésem,

mielőtt a féltékeny idő hamuvá őrli a csontod,

hogy te is tápláléka légy az élet gyökerének.