Soupault, Philippe: Életmentés emlékérme (Médaille sauvetage in Hungarian)

Mon nez est long comme un couteau
et mes yeux sont rouges de rire
La nuit je recueille le lait et la lune
et je cours sans me retourner
Si les arbres ont peur derrière moi
Je m'en moque
Comme l'indifférence est belle à minuit

Où vont ces gens
orgueil des cités
musiciens de village
la foule danse à toute vitesse
et je ne suis que ce passant anonyme
ou quelqu'un d'autre dont j'ai oublié la nom

Orrom hosszú mint egy kés
szemem vörös a nevetéstől
Éjszaka összegyűjtöm a tejet és a holdat
és futok anélkül hogy visszanéznék.
Ha félnek mögöttem a fák
Nem törődöm velük
Oly szép a közöny éjfélkor

Hová mennek ezek az emberek
városok gőgje ez
mivelhogy falusi zenészek
teljes erővel tolong a sokaság
s én csak az ismeretlen járókelő vagyok
vagy valaki más akinek a nevét elfeledtem