Supervielle, Jules: Whisper in agony (Whisper in agony in Hungarian)

Ne vous étonnez pas,
Abaissez les paupières
Jusqu'à ce qu'elles soient
De véritable pierre.

Laissez faire le cœur,
Et même s'il s'arrête.
Il bat pour lui tout seul
Sur sa pente secrète.

Les mains s'allongeront
Dans leur barque de glace,
Et le front sera nu
Comme une grande place
Vide, entre deux armées.

Ne döbbenjetek meg,
A szem lehúnyva jó
Oly erősen hogy már
Szinte kőből való.

Jusson szóhoz a szív,
Akkor is, ha megállt.
Járja egyedül is
Titkos domboldalát.

Kinyújtva lesz a kar
Ladikjában, mi jég,
És a homlok csupasz
Mint egy nagy puszta rét
Két hadsereg között.

.......................................

A fordítás a magyar versfordítói hagyománynak megfelelően jambikus, mivel az eredeti verssorok páros szótagszámúak, de eltér a hagyománytól abban, hogy  a francia nőrímnek nem magyar nőrímet feleltet meg, mivel az, a franciával ellentétben, kétszótagos.