Verlaine, Paul: Őszi dal (Chanson d'automne in Hungarian)
Chanson d'automne (French)Les sanglots longs Des violons De l'automne Blessent mon coeur D'une langueur Monotone.
Tout suffocant Et blême, quand Sonne l'heure, Je me souviens Des jours anciens Et je pleure
Et je m'en vais Au vent mauvais Qui m'emporte Deçà, delà, Pareil à la Feuille morte.
|
Őszi dal (Hungarian)Ha az ősz fuvolál, szomorú dala száll, néha lehullva. Bágyadt hangjainál a szivem sebe fáj; tépdesi újra.
Hogy fullaszt a magány! Szinem oly halovány s nincs bizony írja. Csak idézem a mult puha ködbe borult árnyait, sírva.
Már mindjárt ideér, fölkap s visz-visz a szél messze magával - hisz a fák terüjén csak avar vagyok én, mely tovaszárnyal.
|