Viau, Théophile de: Szép szerelmem felől álmodtam (D'un sommeil plus tranquille in Hungarian)

D'un sommeil plus tranquille à mes Amours rêvant

J'éveille avant le jour mes yeux et ma pensée,

Et cette longue nuit si durement passée,

Je me trouve étonné de quoi je suis vivant.

Demi désespéré je jure en me levant

D'arracher cet objet à mon âme insensée,

Et soudain de ses voeux ma raison offensée

Se dédit et me laisse aussi fol que devant.

Je sais bien que la mort suit de près ma folie,

Mais je vois tant d'appas en ma mélancolie

Que mon esprit ne peut souffrir sa guérison.

Chacun à son plaisir doit gouverner son âme,

Mytridate autrefois a vécu de poison,

Les Lestrigons de sang, et moi je vis de flamme.

Szép szerelmem felől álmodtam csöndesen,

s szemem, gondolatom már hajnalban fölébredt.

Olyan kegyetlenül kínlódtam át az éjet,

hogy most csodálkozom, hogy még ver a szívem.

Kétségeim között vergődve, esztelen

lelkemből, esküszöm, kitépem ezt a képet!

De nyomban megriad fogadalmamra sértett

értelmem s nem segít eszelősségemen.

Tudom, halál oson őrültségem nyomában,

de én gyönyört lelek e melankóliában

s nem is kivánkozom fölépülésemért.

Saját kedve után igazodjék a lélek.

Mondják, Mitridatész valaha mérgen élt,

véren a lesztrigók - én pedig lángon élek.