Viau, Théophile de: A reggel (részlet) (Le matin (detail) in Hungarian)
Le matin (detail) (French)L'Aurore sur le front du jour Seme l'azur, l'or et l'yvoire, Et le Soleil, lassé de boire, Commence son oblique tour.
Ses chevaux, au sortir de l'onde, De flame et de clarté couverts, La bouche et les nasaux ouverts, Ronflent la lumiere du monde.
La lune fuit devant nos yeux ; La nuict a retiré ses voiles ; Peu à peu le front des estoilles S'unit à la couleur des Cieux.
Desjà la diligente avette Boit la marjolaine et le thyn, Et revient riche du butin Qu'elle a prins sur le mont Hymette.
Je voy le genereux lion Qui sort de sa demeure creuse, Hérissant sa perruque affreuse Qui faict fuir Endimion.
Sa dame, entrant dans les boccages Compte les sangliers qu'elle a pris, Ou devale, chez les esprits Errans aux sombres marescages.
Je vois les agneaux bondissans Sur les bleds qui ne font que naistre ; Cloris, chantant, les meine paistre Parmi ces costaux verdissans.
Les oyseaux, d'un joyeux ramage, En chantant semblent adorer La lumiere qui vient dorer Leur cabinet et leur plumage.
La charrue escorche la plaine ; Le bouvier, qui suit les seillons, Presse de voix et d'aiguillons Le couple de boeufs qui l'entraine.
Alix appreste sou fuseau ; Sa mere qui luy faict la tasche, Presse le chanvre qu'elle attache A sa quenouille de roseau.
Une confuse violence Trouble le calme de la nuict, Et la lumiere, avec le bruit, Dissipe l'ombre et le silence.
Alidor cherche à son resveil L'ombre d'Iris qu'il a baisee Et pleure en son ame abusee La fuitte d'un si doux sommeil.
Les bestes sont dans leur taniere, Qui tremblent de voir le Soleil, L'homme, remis par le sommeil, Reprend son oeuvre coustumiere.
Le forgeron est au fourneau ; Voy comme le charbon s'alume ! Le fer rouge dessus l'enclume Estincelle sous le marteau.
Ceste chandelle semble morte, Le jour la faict esvanouyr ; Le Soleil vient nous esblouyr : Voy qu'il passe au travers la porte !
Il est jour : levons-nous Philis ; Allons à nostre jardinage, Voir s'il est comme ton visage, Semé de roses et de lys.
|
A reggel (részlet) (Hungarian)Azúrt, ivort és aranyat hint Auróra az ég homlokára, s megkezdi útját nemsokára a Nap, mint mindig hajnalonkint.
Lovai, hullámból kiválva, tündöklő fény-tajtékosan, tágult cimpával, gangosan fújják sugarát a világra...
Szemlátomást fut le a Hold; az Éj viszi fátylait onnét, ahol a szürkület fokonként eget csillaggal egybeold...
Szorgalma hajtja már a méhet, majoránnás mezőn repül a Hümettosz ligeteiről zsákmánytól roskadozva tér meg.
Látom, amint még álmosan az oroszlán odva elé lép, s megrázza rettentő sörényét, melytől futott Endümion.
A cserje tisztásán a párja számlálja áldozatjait: fülel, lapul, nagyot szökik, s elcsörtet a sötét mocsárba.
A pázsit zsenge szőnyegén jókedviben ugrál a bárány, s terelgeti dalolva nyáját Cloris a dűlők zöld ölén.
A madarak, fán zsinatozva úgy látszik, dallal tisztelik a fényt, mely tollukra esik, s kis fészküket megaranyozza...
Ökörpár baktat az ekével, a rónán friss barázda nő, nyomukban a szántóvető hangos szóval és ösztökével.
Alix orsóját fogja már; anyja, buzgón előtte járva, szöszt tekerít a guzsalyára s figyeli, indul-e a szál.
Zavaros erőszaknak enged a néma éjjeli világ, és a zajok s a napvilág szétszórják az árnyat s a csendet.
Látom ébredni Alidort keresve csókos Irisz árnyát, s kábán siratva édes álmát, melyet a hajnal elsodort.
Még istállójában a jószág; reszket, hogy lássa a napot, Az ember erőre kapott, s elkezdi mindennapi dolgát.
Javában fújtat a kovács, hogy parazsa jobban hevüljön; zuhog a kalapács az üllőn, repül a sok tüzes darázs.
Halott színét ölti a mécses, javában öldökli a fény. A nap az ajtónk küszöbén; kapdos az ember szeméhez.
Reggel van! Serkenj, angyalom; siessünk egyenest a kertbe, nézzük meg, vajon már kikelt-e a szegfű és a liliom?
|