Aurore sur la mer (French)
Je te méprise enfin, souffrance passagère !
J’ai relevé le front. J’ai fini de pleurer.
Mon âme est affranchie, et ta forme légère
Dans les nuits sans repos ne vient plus l’effleurer.
Aujourd’hui je souris à l’Amour qui me blesse.
O vent des vastes mers, qui, sans parfum de fleurs,
D’une âcre odeur de sel ranimes ma faiblesse,
O vent du large ! emporte à jamais les douleurs !
Emporte les douleurs au loin, d’un grand coup d’aile,
Afin que le bonheur éclate, triomphal,
Dans nos cœurs où l’orgueil divin se renouvelle,
Tournés vers le soleil, les chants et l’idéal ! | Uploaded by | Bittner Gábor |
| Source of the quotation | https://www.poetica.fr/poeme-1599/renee-vivien-aurore-sur-la-mer/ |
|
Hajnal a tengeren (Hungarian)
Te bolygó fájdalom, megvetlek végre téged!
Nem sírok már tovább. Felszegtem a fejem.
Lelkem felszabadult, könnyed kis semmiséged
Nem bántja már tovább nyugtalan éjeken.
Ma már mosolygok én a sebző Szerelemre,
Ó tág tenger szele, virágillat se kell,
Fanyar sós levegőd újból gyengévé tenne,
Ó nagy szél, vidd a kínt, örökre tőlem el!
Vidd messzire a kínt, egy szélrohammal innen,
Hogy lobbanjon belül boldogság, diadal,
Isteni büszkeség éledjen szíveinkben,
Amely fényt, dalokat, s eszményeket akar. |
