Wouters, Liliane: Az olajfák kertje (Jardin des oliviers in Hungarian)

Dix Jean me pourraient-ils consoler de Judas?

C'est pourtant lui le traître.

Il fit tinter la bourse et mena les soldats

Vers l'homme à reconnaître.

Moi qui voulais un chien, je vois venir des loups.

Et l'un dort sur ma couche.

Il me tendra demain les verges ou les clous

Mais aujourd'hui, sa bouche.

Après le pain rompu, après les sangs mêlés,

Le crachat à la joue.

C'est le meilleur ami qui veut te flageller,

C'est lui qui te bafoue.

Si je levais les yeux, peut-être qu'il irait

Aussi prendre une corde.

Mais je les tiens fermés: sans doute it y verrait

Trop de miséricorde.

Tíz János adhat-e egy Júdásért vigaszt?

Hisz elárult az ajka.

Egy erszényt csörgetett, a katonáknak azt

a férfit megmutatta.

Kutyákra vágytam én, s farkashad közeleg.

Egyik a lábamnál hált.

Holnap tart majd nekem tövist, pálcát, szöget,

de ma még csak a száját.

Törtem a kenyeret, vérünk összevegyült,

most arcomon köpése.

Megostorozni a legjobb barát hevül,

s gyaláz meg dühben égve.

Ha ránéznék, lehet, indulna is talán,

hogy kötelet kerítsen.

Nem teszem, félve, túl sok irgalmat talál,

pillant meg szemeimben.