Krklec, Gustav: Balada

Imam vjerenicu bijelu,
i jedan stari štap.

Noćas je mjesec kroz žita
i kroz rascvjetali voćnjak
došao pod moj prozor.
Veseo i mlad,
metalnim prstima kuca
po staklu.

Hladne i plave od mjesečeve šutnje
zovu me sestre ceste;
još ljepše je tijelo bijele vjerenice
po kome prska
hladni mjesečev sjaj.

Noćas
sa starim drugom štapom
idem u beskraj.
Zora će grimiznom svilom
oviti mrtvo tijelo jedne žene.

Tko je to, noćas, tko je
pod prozorom moga sna
svirao Debusya?

Jegyesem van: fehér
s egy öreg botom.

Az éjjel a hold a búzákon át
s virágba feslett gyümölcsösökön át
ablakom alá lopózott.
Vidor és fiatal,
s ércujjakkal
kocog az üvegen.

A hold hallgatásától hideg és szőke
út nővéreim hívnak,
még szebb a fehér jegyesem teste,
ha hűs holdvilág
nyalába paskol rajta.

Az éjjel
a vén baráttal, botommal
megyek a végtelenbe.
A hajnal lila selyemmel vonja be
egy asszony halott testét.

Kicsoda, kicsoda játszotta
az éjjel álmaim ablaka alatt
Debussy zenéjét?