This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

The page of Batsányi János, Hungarian biography

Image of Batsányi János
Batsányi János
(1763–1845)

Biography


Batsányi János, a magyar irodalom markáns egyénisége tapolcai kispolgári család fia. Keszthelyen, Veszprémben, Sopronban majd Pesten tanul. Közben nevelõi állást vállal Orczy Lõrincnél, kora neves költõjénél. A Magyar Hírmondóban 1785-ben lát napvilágot a fiatalon elhunyt tanítvány és barát, Orczy István halálára írt költeménye. A jogi egyetem befejezése után, 1785-ben Kassára kerül, ahol a kamaránál írnok, majd gyakornok.
Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal megalapítja a Magyar Museum című lapot (1788-1792), amelyet a második számtól egyedül szerkeszt. Itt bontakozik ki költõi pályája és jelennek meg országos feltűnést keltõ versei. A franciaországi változásokra című költeménye a Magyar Museum 1792. évi kötetében jelenik meg.
Bár a Martinovics-mozgalomban közvetlenül nem vesz részt, versei miatt perbe fogják. 1793-ban elveszti állását, Budán elfogják, majd egy évi fogságra ítélik és Kufsteinba szállítják. Itt írja legszemélyesebb hangú verseit, a Kufsteini elégiákat. Szabadulása után Bécsben telepszik le, feleségül veszi a híres osztrák költõnõt, Baumberg Gabriellát. Festetics György támogatásával a dunántúli irodalmi kör egy kiadványsorozatot tervez a magyar írók és költõk jelesebb műveibõl Magyar Minerva címen. Ennek elsõ köteteként adja közre Batsányi Ányos Pál verseit 1798-ban. Dolgozik Osszián-fordításán is, amelybõl azonban csak az Iniszthonai háború jelenik meg. 1809-ben Napóleon csapatai megszállják Bécset. Batsányi közreműködik Napóleon magyarokhoz szóló kiáltványának fordításában, ezért kénytelen a béke megkötése után a kivonuló francia sereget követni. Bécsbõl a francia csapatokkal Párizsba megy. Napóleon évi kétezer frank járadékot biztosít számára. Ezt a járadékot azután is kapja, hogy 1815-ben, Párizs elfoglalása után osztrák fogságba - Dijonba, Brünnbe majd Spielberg várbörtönébe - kerül.
Felesége közbenjárására 1816. augusztus 14-én szabadul. Linzbe száműzik. Hazájától, s az éledõ magyar irodalomtól elszakadva él. Csupán a keszthelyi körrel, s Festetics Györggyel tart egy ideig kapcsolatot. Linzi korszakának irodalmi dolgozatai, kritikái, nyelvészeti vitái a Tudományos Gyűjteményben, a Szépliteratúrai Ajándékban s a Hasznos Mulatságokban jelennek meg. A magyar tudósokhoz írott tanulmányában (1821) a régi költõket - Faludi Ferencet, Gyöngyösi Istvánt - dicséri, és támadja a nyelvújítást.
1827-ben kiadásra készíti verseinek gyűjteményes kötetét, amelyet 1793 óta készült kiadni. (A Somogyi-könyvtárban õrzött kötet a költõ saját bejegyzését tartalmazza.) Verseinek második kiadása némileg változtatott tartalommal 1835-ben jelenik meg. Ekkor küldette el elõször az Egyetemi Nyomdának a kinyomtatandó kötet alapszövegeként azt a kéziratcsomót, amelyet a költõ 1834 elsõ felében írt le Linzben, s amely hasonmás kiadásban kéziratként is napvilágot látott.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 1843-ban levelezõ tagjává választja, de a 80 éves költõ nem is felel az értesítésre. Könyvtárát a Magyar Nemzeti Múzeumnak hagyományozta. A hálás utókor elérte, hogy hamvait szülõföldjére, Tapolcára hazaszállítsák.
Literature ::
Translation ::

minimap