Áprily Lajos: Holló-ének

Portre of Áprily Lajos

Holló-ének (Hungarian)

Lomb aranylik

lenge ágon,

pók ezüstöz

holt mezőket.

Holló-hangok

hamvas égen –

holló-párom,

hallod őket?

Felleg-úton

itt vonulnak,

fellebegnek,

visszahullnak.

Pár a párral,

csak magukban,

szél előttük,

tél nyomukban.

Pár a párral,

soha hadban,

rikácsoló

nagy csapatban.

Éjszakázva

dúlt berekben,

rom-falukban

rengetegben,

s új birokra

kelve reggel

köddel, faggyal,

fergeteggel.

 

Pók ezüstöz

holt mezőket,

holló tart a

kormos éjnek.

Holló párom,

zeng fölötted,

zeng fölöttem,

sorsos ének:

Csak magamban,

csak magadban,

virradatban,

alkonyatban,

soha csacska

csóka-hadban,

rikácsoló

vad csapatban.

Messze szállnánk –

visszaszállunk:

visszavár a

sziklaszálunk.

Durva fészken

vadfa ringat,

ott neveljük

fainkat.

Sírdombjáról

kurta nyárnak

egyszer ők is

útra szállnak.

Észak útján,

soha délnek

– zeng fölöttük

sorsos ének –

soha hadban,

csak magukban,

szél előttük,

hó nyomukban,

éjszakázva

rom-berekben,

dúlt falukban,

rengetegben.

 

Jaj, magányos,

kósza fajta,

árvaságnak

átka rajta.

Napsugárban,

felleg-árban,

tél-szakában

jár magában –

úgy vesz el az

Éjszakában.



Uploaded byFehér Illés
PublisherKriterion kiadó
Source of the quotationSzeretni tehozzád szegődtem
Bookpage (from–to)274 – 276

Spev gavrana (Serbian)

Skriva grane

zlatna krošnja,

pauk srebri

mrtva polja.

Mladom nebu

gavran peva –

ljubo moja

čuješ li ga?

Putem sene

tu prolaze,

lelujaju

pa se vrate.

Par sa parom

oni sami,

vetar uz njih

mraz ih prati.

Par sa parom

nikad skupa

ta krešteća

crna rulja.

Noćnici u

grmlju pustom,

mrlom kraju,

lišću suvom,

al ’ ujutro

opet borba,

maglom, zimom

ispočetka.

 

Mrtva polja

pauk srebri,

garnoj noći

gavran leti.

Ljubo moja

pesma sudbe

predskazuje

naše tuge:

Nigde drugde

tek u nama,

bilo danju

ili mraku

nikad skupa

ta brbljava,

podivljala

čavka-rulja.

Otišli bi –

vratili se:

stare stene

povrat htele.

Grubo gnezdo

u divljini,

rastu ptići

u visini.

S tužne humke

kratkog leta

mlada četa

dalje smera.

Ka severu

nikad na jug

– pesma sudbe

prati im put –

ne u skupu

samo sami,

vetar uz njih,

sneg ih prati,

noćnici u

grmlju pustom,

mrlom kraju,

lišću suvom.

 

Joj samotna,

tužna vrsta,

sudbina joj

kletva crna:

U svanuću,

kovitlacu

ili mrazu

samotni su –

i nestaju

u Sumraku.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

Related videos


minimap