This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Örkény István: Orgoglio professionale (Szakmai önérzet in Italian)

Portre of Örkény István
Portre of Cikos Ibolja

Back to the translator

Szakmai önérzet (Hungarian)

Engem kemény fából faragtak!
Tudok magamon uralkodni.
Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott a kockán.
– Állatművész vagyok – mondtam.
– Mit tud? – kérdezte az igazgató.
– Madárhangokat utánzok.
– Sajnos – legyintett –, ez kiment a divatból.
– Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?
– Passzé – mondta unottan az igazgató.
Ez fájt. De azt hiszem, nem látszott rajtam semmi.
– A viszontlátásra – mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon. 



PublisherÖrkény István: Egyperces novellák, Új Palatinus Könyvesház Kft.

Orgoglio professionale (Italian)

Io sono un uomo dal carattere forte!
Son capace di trattenermi.
Il mio volto non rivelava niente, eppure il lavoro di lunghi
anni, il riconoscimento del mio talento, tutto il mio futuro
era in gioco.
- Sono un’artista degli animali – dissi.
- Cosa sa fare? – domandò il direttore.
- Imito la voce degli uccelli.
- Spiacente – fece cenno – è passato di moda.
- Come sarebbe? Il grugare della tortora? Il cinguettio del
migliarino di palude? Il pigolio della quaglia? Lo squittire del
del gabbiano? Il canto dell’allodola?
- Appartiene al passato – disse annoiato il direttore.
Questo mi aveva fatto male. Ma credo, che il mio viso non
rivelasse niente.
- Arrivederci – dissi educatamente, e volai fuori dalla
finestra aperta.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap