Örkény István: Dignidade professional (Szakmai önérzet in Portuguese)

Portre of Örkény István

Szakmai önérzet (Hungarian)

Engem kemény fából faragtak!
Tudok magamon uralkodni.
Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott a kockán.
– Állatművész vagyok – mondtam.
– Mit tud? – kérdezte az igazgató.
– Madárhangokat utánzok.
– Sajnos – legyintett –, ez kiment a divatból.
– Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?
– Passzé – mondta unottan az igazgató.
Ez fájt. De azt hiszem, nem látszott rajtam semmi.
– A viszontlátásra – mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon. 



PublisherÖrkény István: Egyperces novellák, Új Palatinus Könyvesház Kft.

Dignidade professional (Portuguese)

Eu sou um carácter forte!
Eu sei dominar-me.
A cara não me denunciava, embora o trabalho diligente de longos anos, o reconhecimento do meu talento, todo o meu futuro tivessem sido postos em jogo.
– Sou um artista – disse.
– O que é que sabe? – perguntou o director.
– Imito o canto dos pássaros.
– Infelizmente – fez um gesto de quem lamenta –, isso já passou de moda.
Como? O gemer da rola? O chilrear do pintarroxo nos canaviais? O canto da codorniz? O grito da gaivota? O cantarolar da cotovia?
– Passou – disse o director, aborrecido.
Aquilo magoou-me. Mas penso que a cara não me denunciava.
– Adeus – disse eu delicadamente, e saí a voar pela janela aberta.



Source of the quotationContos de um minuto, Lisboa, Bico d’Obra, 1983

minimap