Ady Endre: Spoveď Dunaja (A Duna vallomása in Slovak)

Portre of Ady Endre

A Duna vallomása (Hungarian)

Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,
Titkait az árnyas Dunának.
Magyar földön ravasz a vén kujon,
Hisz látott ő búsabb csodákat.
De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén
Állott velem részegen szóba.
(Ma is félve kalimpál a szivem
S hajh, már régen késik e nóta.
Ugye, Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.
Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszákos zseni.
Alig mert nézni a szemembe
S én vallattam keményen, egyre.

»No, vén korhely, láttál egy-két csodát,
Mióta ezt a tájat mossa
Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized,
Mely az öreg árnyakat hozza.
Gyónjál nekem, vén falurossza.«

»Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelés, vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?«

S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.

»Sohse lesz másként, így rendeltetett«,
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyujtózott a vén mihaszna
És elrohant tőlem kacagva.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMagyar Elektronikus Könyvtár / mek.oszk.hu
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Spoveď Dunaja (Slovak)

Dozvedel som sa, že taje skrýva
náš Dunaj — tento lišiak starý —
o ktorých od čias jaskynných ohňov
nesnívala Európa vari,
čo sa tak rada chladne tvári.

Starého Istru urval som taje,
čo skrýval Dunaj zatienený.
Ľsťou sa u nás pýši, kujon starý,
bo videl smutných divov zmeny.
Však vtedy klepmi kypel v šumoch peny.

Nevieš už, kedy spovedal sa mi:
Jar vládla, on bol slovom spitý.
V ňom tanec, spev, výsk, báj. — Na Pešť
zhŕdavo hľadel, roztočitý
posvätné keď hvizdom vysmial city.

Na ostrove snáď chýrnom Margity
sa pustil so mnou do besedy.
 (I dnes mi srdce desom bije.
Kde moja pozdná pieseň sedí?
Však, lišiak, bol si spitý vtedy?)

Zrazu veľmi zvážnel starý Dunaj.
V hrdle mu schladla bujnosť Vesny.
Bol sťa kýs’ genij opojený,
čo v zrak môjs’ prístup placho kliesni,
keď spovedám ho v tvrdej tiesni.

 „Už kés’ videls’ divy, korheľ starý,
od čias, čo tieto nivy zmýva
tvoja plavá, tienna, hrozná voda,
čo v búrny mrak sa rada díva…
Spovedaj sa, ty zmija lživá!

Bol tu svet vždy tak nepodarený?
V ňom dedičný hriech, mĺkve zvody,
i var, sĺz prúd, hodovka, suchoty?
Či breh tvoj neznal silné rody,
čo požívali šťastia hody?“

Báj začal snovať tlmeným šumom
kmeť-Dunaj. — Pravda, ktorej klnú
už mnohí, že tu nezrel šťastia spln
ni jeden rod, od čias, čo plynú
vĺn búrne toky v diaľku sinú.

Kraj dunajský je trúchly hromozvod,
klec polorodov, poloľudí,
kde stíhali vždy vzletné perute,
kde večer žalostne sa budí
a rukou smrti siaha k hrudi.

„Raz sudbou je už, čo sa nezmení,“
zahundral starý Dunaj v žblny.
Medzi nešťastnými krajinkami
vystrel sa, dávnej zloby plný,
vdiaľ s rehotaním ženúc vlny.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherZlatý fond denníka SME / zlatyfond.sme.sk
Source of the quotationDielo digitalizoval(i) Viera Studeničová, Zdenko Podobný, Lucia Muráriková, Katarína Tínesová, Mária Hulvejová, Martin Hlinka./ CCA-NonCommercial-NoDerivs 2.5 License

Related videos


minimap