Ady Endre: Praveký Kajan (Az ős Kaján in Slovak)

Portre of Ady Endre

Az ős Kaján (Hungarian)

Bibor-palásban jött Keletről

A rímek ősi hajnalán.

Jött boros kedvvel, paripásan,

Zeneszerszámmal, dalosan

És mellém ült le ős Kaján.

 

Duhaj legény, fülembe nótáz,

Iszunk, iszunk s én hallgatom.

Piros hajnalok hosszú sorban

Suhannak el és részegen

Kopognak be az ablakon.

 

Szent Kelet vesztett boldogsága,

Ez a gyalázatos jelen

És a kicifrált köd-jövendő

Táncol egy boros asztalon

S ős Kaján birkózik velem.

 

Én rossz zsaketben bóbiskálok,

Az ős Kaján vállán bibor.

Feszület, két gyertya, komorság.

Nagy torna ez, bús, végtelen

S az asztalon ömlik a bor.

 

Ó-Babylon ideje óta

Az ős Kaján harcol velem.

Ott járhatott egy céda ősöm

S nekem azóta cimborám,

Apám, császárom, istenem.

 

Korhely Apolló, gúnyos arcú,

Palástja csusszan, lova vár,

De áll a bál és zúg a torna.

Bujdosik, egyre bujdosik

Véres asztalon a pohár.

 

»Nagyságos úr, kegyes pajtásom,

Bocsáss már, nehéz a fejem.

Sok volt, sok volt immár a jóból,

Sok volt a bűn, az éj, a vágy,

Apám, sok volt a szerelem.«

 

Nyögve kinálom törött lantom,

Törött szivem, de ő kacag.

Robogva jár, kel, fut az Élet

Énekes, véres és boros,

Szent korcsma-ablakunk alatt.

 

»Uram, kelj mással viadalra,

Nekem az öröm nem öröm.

Fejfájás a mámor s a hírnév.

Cudar álmokban elkopott

A büszke oroszlán-köröm.«

 

»Uram, az én rögöm magyar rög,

Meddő, kisajtolt. Mit akar

A te nagy mámor-biztatásod?

Mit ér bor- és vér-áldomás?

Mit ér az ember, ha magyar?«

 

»Uram, én szegény, kósza szolga,

Elhasznált, nagy bolond vagyok,

Miért igyak most már rogyásig?

Pénzem nincs, hitem elinalt,

Erőm elfogyott, meghalok.«

 

»Uram, van egy anyám: szent asszony.

Van egy Lédám: áldott legyen.

Van egy pár álom-villanásom,

Egy-két hivem. S lelkem alatt

Egy nagy mocsár: a förtelem.«

 

»Volna talán egy-két nótám is,

Egy-két buja, új, nagy dalom,

De, íme, el akarok esni

Asztal alatt, mámor alatt

Ezen az ős viadalon«

 

»Uram, bocsásd el bús szolgádat,

Nincs semmi már, csak: a Bizony,

Az ős Bizony, a biztos romlás,

Ne igézz, ne bánts, ne itass.

Uram, én többet nem iszom.«

 

»Van csömöröm, nagy irtózásom

S egy beteg, fonnyadt derekam.

Utolszor meghajlok előtted,

Földhöz vágom a poharam.

Uram, én megadom magam.«

 

S már látom, mint kap paripára,

Vállamra üt, nagyot nevet

S viszik tovább a táltosával

Pogány dalok, víg hajnalok,

Boszorkányos, forró szelek.

 

Száll Keletről tovább Nyugatra,

Új, pogány tornákra szalad

S én feszülettel, tört pohárral,

Hült testtel, dermedt-vidoran

Elnyúlok az asztal alatt.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Praveký Kajan (Slovak)

V purpure prišiel od Východu,

za vpádu rýmov v prasvit zôr.

Z jarený vínom, na paripe

prišiel a s lutnou, spevom si

Pra-Kajan ku mne prisadol.

 

Samopašník, mi v uši nôti,

ja počúvam a prúdi mok.

Ružové zore v dlhom rade

prešuchnú sa a opilé

klopú nám, klopú na oblok.

 

Stratené blaho Svät-Východu,

prítomnosť táto, dnešok psí

a cifrovaná budúcnosť — hmla

na vínnom stole tančia, kým

Pra-Kajan so mnou zápasí.

 

Ja v mrcha žakete si driemem,

on skvie sa v nachu plápole.

Krucifix, voskovice, chmúra.

Veľký to turnaj, neúfny.

A víno tečie po stole.

 

Od čias starého Babylonu

Pra-Kajan so mnou bojuje.

Tam snáď môj dáky predok chlipný

blúdil, odvtedy druhom mi,

otcom, cisárom, bohom je.

 

Korheľ Apollón, výsmešnícky,

skíza mu plášť a čaká kôň,

no víri bál a hučí turnaj.

Vandruje, stále vandruje

pohár po stole krvavom.

 

Pán veľkomožný, druh môj prajný,

pusť ma už, hlavu ťažkú mám.

Mnoho už z dobrôt, mnoho bolo,

dosť bolo hriechu, nocí, túh,

dosť lásky, otče, prisahám.“

 

Zlomenú lutnu stonúc núkam,

zlomené srdce, ale on

chechtá sa. Život víri, jachá

spevavej našej, krvavej

a svätej krčmy pod oknom.

 

 Pane, vstúp s iným v súboj, mne je

radosť nie radosť, ponurý

hlavybôľ len je mámor, sláva,

v mizerných snoch sa zodrali

ľvie moje hrdé pazúry.“

 

 „Maďarská, pane, moja hruda,

jalová, vyžmýkaná. V čom

ten veľký mámor je, čo núkaš?

Čo stoja zmluvy vína, žíl?

Čo človek, keď je Maďarom?“

 

„Pane, ja túlavý som sluha,

vysatý blázon, pária.

Nač piť už teraz do nemoty?

Groš nemám, viera ufrnkla,

sila je v ťahu, umriem ja.“

 

„Pane, mám matku: svätá žena.

Mám Lédu: požehnaná buď.

Aj zopár zábleskov mám snivých,

aj druhov pár. A pod dušou

ohavný veľký močiar: brud.

 

Snáď by som aj pár pesničiek mal,

veľký spev, bujný, nový tón,

no pozri, v prasúboji tomto

ja padnúť chcem, ja ležať chcem

pod stolom a pod mámorom.“

 

Smutného sluhu prepusť, pane,

veď ničoho niet, dobre viem,

len istota, pra-istá Skaza.

Netráp ma, nešiaľ, nespíjaj.

Pane, ja viacej nepijem.“

 

„Mám čemer, hnus svoj, veľkú hrôzu

a chorý, vetchý driek svoj mám.

Naposled pred tebou sa kloním

a o zem hodím pohár svoj.

Pane, ja sa ti poddávam.“

 

A hľa, už sadá na paripu,

potľapká ma, sa zarehce

a diaľ ho nesú s pejkom jeho

pohanské spevy, jasy zôr,

bosorské vetry, horúce.

 

Z Východu k Západu zas v nový,

pohanský turnaj letí on

a s krucifixom, s črepmi čaše

ja, meravo sa ceriaci,

chladný, sa vystriem pod stolom.

 



Uploaded byRépás Norbert
PublisherSlovenský spisovateľ, Bratislava (13-72-096-78)
Source of the quotationJán Smrek Preklady (Edícia Básnický preklad Zväzok2)
Bookpage (from–to)334-335
Publication date

Related videos


minimap