Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm

Napsugarak zúgása, amit hallok,

Számban nevednek jó íze van,

Szent mennydörgést néz a két szemem,

Istenem, istenem, istenem,

Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:

Te voltál mindig mindenben minden,

Boldog szimatolásaimban,

Gyöngéd simogatásaimban

S éles, szomoru nézéseimben.

Ma köszönöm, hogy te voltál ott,

Hol éreztem az életemet

S hol dőltek, épültek az oltárok.

Köszönöm az énértem vetett ágyat,

Köszönöm neked az első sirást,

Köszönöm tört szivü édesanyámat,

Fiatalságomat és bűneimet,

Köszönöm a kétséget, a hitet,

A csókot és a betegséget.

Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek

Másnak, csupán néked, mindenért néked.

Napsugarak zúgása, amit hallok,

Számban nevednek jó íze van,

Szent mennydörgést néz a két szemem,

Istenem, istenem, istenem,

Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,

Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm

S hogy te leszel a halál, köszönöm.

Brusio dei raggi solari, che sento,

Tuo nome in bocca ha un sapore buono,

I miei occhi guardano un tuono santo,

Oh, Dio mio, Dio mio, Dio mio,

Ieri l’anima mia confusa ha ammesso tutto:

Che in ogni cosa tu sei stata sempre il tutto,

Nel mio inseguire gli odori,

Nelle mie delicate carezze,

E nei miei sguardi penetranti e tristi.

Oggi ringrazio, che sei stata presente,

In ogni luogo della mia esistenza,

Dove crollavano e s’erigevano gli altari.

Grazie per il letto per me allestito,

Ti ringrazio per il mio primo pianto,

Grazie per mia madre dal cuore spezzato,

Grazie per la mia gioventù e le mie colpe,

Grazie per il dubbio e per la fede,

Per il bacio e ogni malessere.

Grazie, perché a nessun’altra devo niente,

A nessun’altra, solo a te, per tutte le cose.

Brusio dei raggi solari, che sento,

Tuo nome in bocca ha un sapore buono,

I miei occhi guardano un tuono santo,

Oh, Dio mio, Dio mio, Dio mio,

L’anima mia è più leggera dopo la confessione,

Che sei stata tu la vita, mestizia, gioia, bacio,

E che tu sarai anche la morte, io ti ringrazio.