Ady Endre: Páris, az én Bakonyom

Portre of Ady Endre

Páris, az én Bakonyom (Hungarian)

Megállok lihegve: Páris, Páris,
Ember-sűrűs, gigászi vadon.
Pandúr-hada a szájas Dunának
Vághat utánam:
Vár a Szajna s elrejt a Bakony.

Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messzelátok és merek,
Hitszegő vagyok Álmos fajából
S máglyára vinne
Egy Irán-szagú, szittya sereg.

Jöhetnek: Páris szivén fekszem,
Rejtve, kábultan és szabadon.
Hunnia új szegénylegényét
Őrzi nevetve
S beszórja virággal a Bakony.

Itt halok meg, nem a Dunánál.
Szemem nem zárják le csúf kezek;
Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen
Valami nagy-nagy,
Bús semmiségbe beleveszek.

Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,
Tisza kiönthet magyar sikon:
Engem borít erdők erdője
S halottan is rejt
Hű Bakony-erdőm, nagy Párisom.

1907



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Paris, mein Bakonywald (German)

Atemlos bleibe ich stehn: Paris,
Du menschendichte, große Wildnis.
Gendarmen der unverschämten Donau
Mögen mir folgen,
Es wartet die Seine, schützt der Bakony.

Groß ist mein Vergehen: die Seele.
Sünde der Mut und Sünde der Weitblick,
Abtrünnig bin ich vom Stamme Álmos,
Verbrennen will mich
Ein iranisch duftendes Skythenpack.

Sei´s drum: Ich liege Paris am Herzen,
Sicher, geborgen, berauscht und frei,
Ungarns neuen Freiheitspartisan
Beschützt mit Lächeln
Und blumensträuend der Bakonywald.

Hier sterbe ich, nicht an der Donau.
Zarte Hände schließen meine Augen,
In friedlicher Nacht ruft mich die Seine,
Und läß mich tauchen
In ein großes und trauriges Nichts.

Sturmwind soll toben, Herbstlaub rascheln,
Die Theiß das Tiefland überschwemmen,
Mich schützt der große Wald der Wälder
Noch bis in den Tod,
Treuer Bakony, das große Paris.




minimap