André Ferenc: sintér

Portre of André Ferenc

sintér (Hungarian)

hát de móni, ez egész éjjel
verte az ajtót, hogy
eresszem be, ha őt
nem is, de legalább
a kutyát, mert meghasad
a lelke, dehát hogy
eresztettem volna
be, ha múltkor is
úgy ordibált,
hogy a mennyezet
repedezni kezdett,
a kutya is összeszarta
a szőnyeget ijedtében,
móni, és vádol engem,
hogy miattam lett
ilyen, de hát én már
azt se hiszem el, amit
kérdez, ez hazudik,
mint csapból a víz, amikor
a nevem mondja, sem
mond igazat, mert igazából
más nevet mond, a
hangok ugyanazok,
de másról szólnak,
tehát számára nekem
még igazi nevem
sincsen, és nem
azt mondom, hogy
hozzám üt, mert
ez azért nem igaz,
de mégis azt érzem,
mintha pitbull kutyákat
engedett volna rám,
és kitépik a májamat,
a gyomromat, a nyelvemet,
hát így hogy mondjam
neki, hogy ő nem én vagyok,
hogy másnak ordibál,
amikor nekem ordibál,
érted, még csak meg sem
üt, még arra se méltat,
mert az már kapcsolat,
hogy hozzám ér,
csak aludni jön haza
néha, de hát ez egy
kazán, móni, ha hazajön
a szagától berúgok,
hát hogyne innék,
hogy bírjam, mert
ezt másképpen nem
lehet, hogy több
ez a közelség vagy
távolság köztünk, mint
az ajtó két oldala,
mert csak azt üti,
de bejönnek a pitbull
kutyái, és megeszik az
életemet, átugatnak
az ajtón keresztül,
beosonnak a kulcslyukon át,
a küszöb fölötti résen,
a kukucskálón, átjönnek,
és átharapják a torkomat,
mert ezeket senki sem
tanította meg csaholni.
hát most mit csináljak,
móni?



Uploaded bySebestyén Péter
Source of the quotationhttp://helikon.ro

l’acchiappacani (Italian)

Insomma, móni, questa,
per farsi entrare,  
batteva la porta tutta
la notte, se non lei,
almeno il cane, perché
le si spacca il cuore, ma
come facevo a farla
entrare, anche l’ultima
volta gridava così forte,
che il soffitto cominciava
a creparsi, e il cane
dallo spavento aveva
cacato sul tappeto,
e m’accusa, móni, che
è diventata così causa mia,
ma ormai io non credo
neppure a ciò, che
domanda, questa mente
spudoratamente, non
dice il vero neppure
quando pronuncia il mio nome,
perché in realtà dice
un altro nome, le voci
sono le stesse,
ma si riferiscono
a qualcun altro, dunque,
per lei io non ho neppure
un vero nome, che
mi picchiasse non
posso dirlo, perché
questo non corrisponde
al vero, eppure sento, come
se aizzasse contro
di me i cani pitbull,
mi strappano il fegato,
lo stomaco, la lingua,
così come posso dirle,
che io non sono lei, che
quando grida sta gridando
a qualcun altro, lo capisci,
non mi colpisce nemmeno,
non mi degna neppure
di questo, perché se mi
toccasse sarebbe già un
rapporto, a volte torna
a casa solo per dormire,
ma questa è una caldaia,
móni, se torna a casa
mi ubbriaco dal suo odore,
certo che bevo, per reggere,
altrimenti non è possibile,
che i due lati della porta
sono più vicinanza o
distanza tra di noi, perché
picchia solo quella, ma
entrano i suoi cani pitbull,
mi mangiano la vita,
abbaiano attraverso
la porta, s’infilano
dal buco della serratura,
dalla fessura sopra la soglia,
dallo spioncino, s’infilano,
e mi squarciano la gola
perché a questi nessuno
aveva insegnato a latrare.
dì, móni, ora cosa devo
fare?
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap