Arany János: Velški bardi (A walesi bárdok in Croatian)

Portre of Arany János

A walesi bárdok (Hungarian)

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

"Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!..."
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

"Elhullt csatában a derék -
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

Emléke sír a lanton még -
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd."

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -

S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik."

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát. (*)

1857

(*) A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát, hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső  múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására. A.J.




Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Velški bardi (Croatian)

Kralj Eduard, kralj Engleske
Na kulašu sjedi,
Da pogledam, veli, što mi
Velški posjed vrijedi.
 
Ima l΄ rijeka, ima l΄ zemlje
I nasmijanih pašnjaka?
Korisno da l΄ zalila ih
Krv velških junaka?
 
A i narod, ubog narod,
Je li sretan, maran
Kako želim, kao stoka
Stegnuta pod jaram?
 
Veličanstvo, tvojoj kruni
Vels dijamant znači,
Zemljom, vodom, pašnjacima
Dol i brijeg zrači.
 
A i narod, ubog narod,
Tu miran je, Sire!
Kolibe mu tihe, šutke,
svud se groblja šire.
 
Kralj Eduard, kralj Engleske
Na kulašu sjedi.
Oko njeg muk, ma kud kreće
Nijem svud se ledi.
 
Montgomery dvorca ima
Gde zanoćit htio,
Montgomery, vlasnik dvorca
Kralja pogostio.
 
Divljač, ribe, izobilje,
Oči – usta draže.
Sto ih sluga hitro nosi
I pred kralja slaže.
 
I sve što taj lijep otok
Jela, pića ima,
I sva vina pjenušava
Vriju među njima.
 
Vi, gospodo!... Što se nitko
Zdravicom ne divi?
Vi, gospodo!... Velške psine!
Nek Eduard ne živi?
 
Divljač, ribe, sve pod nebom
Što ni snio ne bih
Vidim, al đavo je svaki
Plemić sam u sebi.
 
Vi gospodo! Psi neverni!
Nek ne živi Eduard?
Gdje je – slavu da otpeva
Moju – živ velški bard!
 
Zgledali se vitezovi,
Domaćina gosti;
Na licima, uz strah, bijes
Blijede strogosti.
 
Riječ stade, glas ne pade,
Glas u grud svim pao,
Kraj vrata je, bijel golub,
Sijed bard ustao.
 
Ja ću, kralju, tvoja djela
Spjevat i krivice.
Ko zvuk mača, cilik plača,
Zatitraša žice.
 
„Gvožđe cvrči, smrt sve grči,
Krv na maču, malju.
Miris krvi, jad i strvi
To nam dade, kralju!
 
Tisuć ljudi pobijeno,
Uništeno, svelo;
Živi plačuć mrtve žale,
Kralju, tvoje djelo!“
 
Na lomaču! – tvrdo viče
Zapovijed Eduard –
Ha! Blaža nem pjesma treba!
Tad uđe mladi bard.
 
„Blag sve bliže vjetar stiže
Od Milforda amo,
Plač djevica, udovica,
Što ga dobro znamo!
 
Ne dojite djacu, majke,
Robovanju, plaču!...“
Kralj već mahnu. I mladi bard
Stiže na lomaču.
 
Al sabrano i nezvano
Hrabro stupa treći:
Pjesmu snažno i odvažno
Nastavlja o sreći:
 
„U boju su pali snažni,
Al nek zna Eduard,
Ime njegovo u Velsu
U Velsu neće bard.
 
Uspomenom lutnje plaču,
Nek čuje Eduard,
Prokletsvo mu pjevat može
Tek svaki velški bard.
 
To da vidim! – I zapovijed
Strašnija od mača
Pade: spalit neće l΄ hvalit
Svakog ću pjevača!
 
Razletješe svud se sluge
po državi širom.
U Montgomeryju gozba
Strašnim svrši pirom.
 
 Kralj Eduard, kralj Engleske,
Na kulašu juri.
Oko njega nebo gori,
A krvnik se žuri.
 
I petstoti pjevajući
Sagorje velški bard,
Ali ni jedan ne htje reći:
Nek živi Eduard!
 
Što zuji, haj?... Zar noćni pjev
Cestama londonskim?
Lordmajora nek probude,
Jer ne mogu da spim!
 
Nijemi mir, ni muhe let
Ne čuje se u dalj.
„Glavu gubi tko šapne što,
Ne može spavat kralj.“
 
Bubnjeve; haj! Svirale daj!
nek zvuk otjera
Iz uha mog, jer zuji svud
Velška mi večera.
 
Ah, nadviče bubnjeva zvuk
Užasnih strava roj,
Pet stotina peva na glas
Svoj mučenički poj.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.hu

minimap