Arany János: Bor vitéz

Portre of Arany János

Bor vitéz (Hungarian)

Ködbe vész a nap sugára,
Vak homály ül bércen völgyön.
Bor vitéz kap jó lovára:
"Isten hozzád, édes hölgyem!"

Vak homály ül bércen-völgyön,
Hűs szél zörrent puszta fákat.
"Isten hozzád, édes hölgyem!
Bor vitéz már messze vágtat."

Hűs szél zörrent puszta fákat,
Megy az úton kis pacsirta.
Bor vitéz már messze vágtat,
Szép szemét a lyány kisírta.

Megy az úton kis pacsirta:
Hova megyen? hova ballag?
Szép szemét a lyány kisírta:
Szól az apja: férjhez adlak!

Hova megyen? hova ballag?
Zúg az erdő éji órán.
Szólt az apja: férjhez adlak:
Eskü elől szökik a lyány.

Zúg az erdő éji órán,
Suhan, lebben a kisértet.
Eskü elől szökik a lyány:
Szól vitéz Bor: "Jöttem érted."

Suhan, lebben a kisértet,
Népesebb lesz a vad tájék.
Szól vitéz Bor: "Jöttem érted
Elesett hős, puszta árnyék."

Népesebb lesz a vad tájék,
Szellem-ajkon hangzik a dal.
"Elesett hős, puszta árnyék,
Édes mátkám, vígy magaddal!"

Szellem-ajkon hangzik a dal,
Indul hosszu nászkiséret.
"Édes mátkám, vígy magaddal!"
- "Esküvőre! úgy igérted."

Indul hosszu nászkiséret,
Egy kápolna romban ott áll.
"Esküvőre! úgy igérted."
Zendül a kar, kész az oltár.

Egy kápolna romban ott áll,
Régi fényét visszakapja.
Zendül a kar, kész az oltár,
Díszruhában elhunyt papja.

Régi fényét visszakapja,
Ezer lámpa, gyertya csillog.
Díszruhában elhunyt papja;
Szól az eskü: kéz kezet fog.

Ezer lámpa, gyertya csillog, -
Künn az erdő mély árnyat hány.
Szól az eskü: kéz kezet fog;
Szép menyasszony színe halvány.

Künn az erdő mély árnyat hány,
Bagoly sír a bérci fok közt.
Szép menyasszony színe halvány -
Halva lelték a romok közt.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Rüütel Bor (Estonian)

Uttu kaovad päikse kiired,
kink ja lohk on hämust hallid.
Rüütel Bor on ratsul kiirel:
„Jumalaga, neiu kallis!”

Kink ja lohk on hämust hallid,
külm tuul raagus oksi lappab.
„Jumalaga, neiu kallis!”
Rüütel Bor ju kaugel kappab.

Külm tuul raagus oksi lappab,
maanteel kõnnib lõoke väike.
Rüütel Bor ju kaugel kappab,
neiul silmis nutuläige.

Maanteel kõnnib lõoke väike:
kuhu läheb? Kuhu paika?
Neiul silmis nutuläige:
isa ütles: „Pean sind naitma!”

Kuhu läheb? Kuhu paika?
Mühiseb mets öisel tunnil.
Isa ütles: „Pean sind naitma:”
piiga pageb, pelgab pulmi.

Mühiseb mets öisel tunnil,
käivad kummitused, tondid.
Piiga pageb, pelgab pulmi:
ütleb rüütel Bor: „Sind otsin.”

Käivad kummitused, tondid,
rahvast täitub metsik varik.
Ütleb rüütel Bor: „Sind otsin,
langend sangar, tühi vari.”

Rahvast täitub metsik varik,
vaimu-huultelt laul keeb üles.
„Langend sangar, tühi vari,
kallis peig, mind võta ühes!”

Vaimu-huultelt laul keeb üles,
pulmarongkäik algab juba.
„Kallis peig, mind võta ühes!”
„Laulatama! Oled luband.”

Pulmarongkäik algab juba,
varemetes seisab kabel.
„Laulatama! Oled luband.”
Rõkkab koor, on altar valev.

Varemetes seisab kabel,
tagasi saab vana hiilge.
Rõkkab koor, on altar valev,
surnud papp käib piduriides.

Tagasi saab vana hiilge,
tuhat lampi, küünalt vilgub.
Surnud papp käib piduriides;
tõotus: kohtuvad käed, pilgud.

Tuhat lampi, küünalt vilgub —
metski väljas heidab varje.
Tõotus: kohtuvad käed, pilgud;
kauni mõrsja nahk on kalbe.

Metski väljas heidab varje,
öökull huikab künka kurus.
Kauni mõrsja nahk on kalbe —
varemeist ta leiti surnult.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.scribd.com

minimap