Arany János: Enyhülés

Portre of Arany János

Enyhülés (Hungarian)

Kél és száll a szív viharja

Mint a tenger vésze;

Fájdalom a boldogságnak

Egyik alkatrésze;

Az örömnek levegőjét

Megtisztítja bánat,

A kizajlott búfelhőkön

Szép szivárvány támad.

 

Tegnap a remény is eltört,

Az utolsó árboc,

Csupán a kétség kötött egy

Gyarló deszka-szálhoz:

Ma fölöttem és alattam

Ég és tenger síma;

Zöld ligetnek lombja bókol

Felém, mintegy híva. -

 

Nem törik a szenvedő szív

Oly könnyen darabbá,

Csak ellágyul, s az örömre

Lesz fogékonyabbá;

Mint egy lankadt földmüvesnek

Pihenő tanyája:

Kész boldogság lesz neki a

Szenvedés hiánya.

 

Nincsen olyan puszta inség

Hogy magának benne

A halandó egy tenyérnyi

Zöld virányt ne lelne;

És ha ezt a szél behordta

Sivatag fövénnyel:

Megsiratja... de tovább megy

Örökös reménnyel. -

 

Sivatagja életemnek!

Van pihenő rajtad;

Vészes hullám! szív-hajómat

Nem szünetlen hajtod;

Ha nehéz bú és nehéz gond

Rossz napokat szerze:

Kárpótolja a nyugalom

Enyhületes perce.

 

1852



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

minimap