Arany János: Mama lui Mátyás (Mátyás anyja in Romanian)

Portre of Arany János

Mátyás anyja (Hungarian)

Szilágyi
Örzsébet
Levelét megirta;
Szerelmes
Könnyével
Azt is telesirta.

Fiának
A levél,
Prága városába,
Örömhírt
Viszen a
Szomorú fogságba:

„Gyermekem!
Ne mozdulj
Prága városából;
Kiveszlek,
Kiváltlak
A nehéz rabságból.

„Arannyal,
Ezüsttel
Megfizetek érted;
Szívemen
Hordom én
A te hazatérted.

„Ne mozdulj,
Ne indulj,
Én egyetlen árvám!
Ki lesz az
Én fiam
Ha megejt az ármány?

„Adassék
A levél
Hunyadi Mátyásnak,
Tulajdon
Kezébe,
Senkinek se másnak.”

Fekete
Viaszból
Nyom reá pecsétet;
Könyöklőn
Várnak az
Udvari cselédek.

„Ki viszi
Hamarabb
Levelem Prágába?
Száz arany,
Meg a ló,
Teste fáradsága.”

„Viszem én,
Viszem én,
Hét nap elegendő.”
„Szerelmes
Szivemnek
Hét egész esztendő!”

„Viszem én,
Hozom én
Válaszát három nap.”
„Szerelmes
Szivemnek
Három egész hónap!”

„Istenem,
Istenem,
Mért nem adál szárnyat,
Hogy utól-
Érhetném
Az anyai vágyat!” –

S ahol jön,
Ahol jön
Egy fekete holló;
Hunyadi
Paizsán
Ül ahhoz hasonló.

Lecsapott,
Lecsapott
Fekete szélvészből,
Kikapá
Levelét
Az anyai kézből.

„Hamar a
Madarat!…
El kell venni tőle!”
Szalad a
Sokaság
Nyomba, hogy lelője.

Madarat
Nem egyet,
Százat is meglőnek:
Híre sincs,
Nyoma sincs
A levélvivőnek.

Napestig
Az erdőn
Űzeti hiába:
Éjfelen
Kocognak
Özvegy ablakába.

„Ki kopog?
Mi kopog?
Egy fekete holló!
Nála még
A levél,
Vagy ahhoz hasonló.

Piros a
Pecsétje;
Finom a hajtása:
Oh áldott,
Oh áldott
A keze-irása!” 



Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Mama lui Mátyás (Romanian)

Szilágyi
Erzsébet
Scrisoarea şi-a scris-o;
Patima
Lăcrimând
În ea a şi plâns-o.

Scrisoare
Fiului,
În oraşul Praga,
În trista
Temniţă
Mesaj bun duce ea:

„Fiul meu!
Nu pleca
Din oraşul Praga;
Eu te scot,
Eu te scap,
Din robia cea grea.

Cu aur,
Cu argint,
Voi face eu plata;
Eu port pe
Inima-mi
Eliberarea ta.

Nu-ncerca,
Nu pleca,
Singurul meu orfan!
Fiul meu
Cin’ va fi?
Te paşte intriga.”

„Să se dea
Scrisoarea
Lui Hunyadi Mátyás,
Personal
Înmânat,
Nimănui altuia.”

Din ceara
Cea neagră
Pune ea peceta;
În tindă
Aşteaptă
Pajii de drum gata.

„Cin’ duce
Mai grabnic
Scrisoarea-mi în Praga?
Aur dau
O sută
Drept osteneala sa.”

„Eu o duc,
Eu o duc,
Şapte zile ajung.”
„Inimii
Dornice
Sunt ca şapte ani lungi.”

„Eu o duc,
Şi-o aduc,
Răspunsu-n trei zile.”
„Inimii
Dornice
Sunt trei luni de zile!”

„Domnul meu,
Domnul meu,
Aripi de mi-ai creşte,
Dorinţa
De mamă
Ca s-o pot ajunge!” -

Şi iată,
Şi iată,
Corb negru-apărut;
Asemeni
Celui ca
Pe-alui Hunyadi scut.

Se-arunca,
Se-arunca
Din neagra furtună,
Şi smulse
Scrisoarea
Din a mamei mână.

„Prindeţi-mi
Pasărea!
Aduceţi scrisoarea!”
Şi fuge
A vâna
Imediat mulţimea.

Pasăre
Nu una
Sute au împuşcat;
Celei cu
Scrisoarea
De urmă nu au dat.

Pân’ seara
Prin codru
Degeaba caută:
Noaptea se
Boncăne
În geam la văduvă.

„Cin’ bate?
Ce bate?
Un corb negru era!
Şi la el
Scrisoarea,
Sau ceva aievea.

Peceta-i
Roşie;
Frumos îndoită:
Scrisul lui
Să fie-n
Veci blagoslovită!”

 



Uploaded byBandi András
Source of the quotationsaját

minimap