Arany János: Matiašova matka (Mátyás anyja in Slovak)

Portre of Arany János

Mátyás anyja (Hungarian)

Szilágyi
Örzsébet
Levelét megirta;
Szerelmes
Könnyével
Azt is telesirta.

Fiának
A levél,
Prága városába,
Örömhírt
Viszen a
Szomorú fogságba:

„Gyermekem!
Ne mozdulj
Prága városából;
Kiveszlek,
Kiváltlak
A nehéz rabságból.

„Arannyal,
Ezüsttel
Megfizetek érted;
Szívemen
Hordom én
A te hazatérted.

„Ne mozdulj,
Ne indulj,
Én egyetlen árvám!
Ki lesz az
Én fiam
Ha megejt az ármány?

„Adassék
A levél
Hunyadi Mátyásnak,
Tulajdon
Kezébe,
Senkinek se másnak.”

Fekete
Viaszból
Nyom reá pecsétet;
Könyöklőn
Várnak az
Udvari cselédek.

„Ki viszi
Hamarabb
Levelem Prágába?
Száz arany,
Meg a ló,
Teste fáradsága.”

„Viszem én,
Viszem én,
Hét nap elegendő.”
„Szerelmes
Szivemnek
Hét egész esztendő!”

„Viszem én,
Hozom én
Válaszát három nap.”
„Szerelmes
Szivemnek
Három egész hónap!”

„Istenem,
Istenem,
Mért nem adál szárnyat,
Hogy utól-
Érhetném
Az anyai vágyat!” –

S ahol jön,
Ahol jön
Egy fekete holló;
Hunyadi
Paizsán
Ül ahhoz hasonló.

Lecsapott,
Lecsapott
Fekete szélvészből,
Kikapá
Levelét
Az anyai kézből.

„Hamar a
Madarat!…
El kell venni tőle!”
Szalad a
Sokaság
Nyomba, hogy lelője.

Madarat
Nem egyet,
Százat is meglőnek:
Híre sincs,
Nyoma sincs
A levélvivőnek.

Napestig
Az erdőn
Űzeti hiába:
Éjfelen
Kocognak
Özvegy ablakába.

„Ki kopog?
Mi kopog?
Egy fekete holló!
Nála még
A levél,
Vagy ahhoz hasonló.

Piros a
Pecsétje;
Finom a hajtása:
Oh áldott,
Oh áldott
A keze-irása!” 



Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Matiašova matka (Slovak)

Alžbeta Siládich
lístok napísala;
ľúbostných slz i doň
plno naplakala.

Synovi lístok ten
zvesť do mesta Prahy
radostnú nesie v smut
za väzenia prahy:

 „Synček môj, nehni sa
z mesta Prahy; ja ťa
vymaním, vymením
sama zo zajatia.

Za teba zaplatím
zlatom, striebrom dajne
na mysli mám ja tvoj
návrat neprestajne.

Nehni sa, neuchoď,
môj jedinák ľúby!
Kto synom bude mi,
keď ťa 'úklad zhubí ?

Písmo to Maťkovi
patrí Huňadskému,
do vlastných jeho rúk.
nikomu inému.“

Z čierneho vosku naň
udrúc pečať, vzhliadla:
čeľaď von nádvorná
čaká u zábradlia.

 „Kto skôr, toť, zanesie
list do Prahy? Sto mu
dukátov za cestu,
i paripu k tomu —

 „Ja, ja; mne sedem dní
dosť, hoc moc ta krokov — “
„Láske mi srdca, ach,
celých sedem rokov!"

 „Ja. ja; i s odvetou
som tu do nedele —“
„Láske mi srdca, ach.
tri mesiace celé!

Bože môj, prebože.
čos’ mi nedal krý’la,
aby som materskú
túžbu dohonila!?“ —

A. čierny, túlili!
havran trieli vtedy;
na štíte Huňada
podobný mu sedí.

Spustil sa, shodil sa
z búrky čierno-sinej.
vychytil lístoček
z ruky materinej.

 „ Chytro sa za vtákom!...
Odnímte mu!“ Zápät
uteká pohona,
vtáka sraziť, zlapať —

Vtáka nie jedného,
i sto množstvo zloví:
ni chýru, ni slychu
po listonošovi.

Do mraku honia ho
darmo, v horách hoci •
na okno vdovino
ťuk-ťuk! o polnoci.

Kto klope, čo klope ?
Čierny havran ! V jeho
zobáku lístok však,
či dač’ podobného.

„Červená pečať ním ;
spôsob poskladania —:
ó, čo ho písala,
ruka požehnaná!“



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMatica slovenská a Kníhtlačiarsky Účastinársky Spolok, Turčiansky Sv. Martin
Source of the quotationSobrané spisy básnické, sväzok XV., preklady maďarských básnikov
Bookpage (from–to)115-117
Publication date

minimap