Arany János: Vörös Rébék

Portre of Arany János

Vörös Rébék (Hungarian)

"Vörös Rébék általment a
   Keskeny pallón s elrepült -"*
Tollászkodni, már mint varju,
   Egy jegenyefára űlt.
      Akinek azt mondja: kár!
      Nagy baj éri és nagy kár:
         Hess, madár!

Ő volt az, ki addig főzte
   Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
   Cifra lányát, a Terát.
      De most bezzeg bánja már,
      Váltig hajtja: kár volt, kár!
         Hess, madár!

Pörge Dani most őbenne
   Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
   Orrával a küszöbön.
      Pedig titkon oda jár,
      Szép asszonynak mondja: kár!
         Hess, madár!

Cifra asszony színes szóra
   Tetteti, hogy mit se hajt:
"Kend meg köztünk ne csináljon
   Háborodást, házi bajt,
      Nem vagyok én csapodár."
      Rebi néni mondja: kár!
         Hess, madár!

Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
   Piros kendőt s egyebet:
"Nesze, lyányom? e mézes bor
   Erősítse a szived:
      Szépnek úgy nem tenni kár!"
      - "Hadd jöjjön hát a kasznár."
         Hess, madár!

Háborúság, házi patvar
   Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
   Pörge Dani tűri még.
      A bölcső is ott van már:
      Künn egy varju mondja: kár!
         Hess, madár!

"Asszony, ördög! vidd apádnak
   Haza ezt a gyermeket -
Ne! a varjut (hol a puskám?)
   Útra meglövöm neked."
      Varju azt se mondja: kár!
      El sem is rebbenti már:
         "Hess, madár!

Híre terjed a helységben:
   "Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
   S Rebi néni leesett!"
      Rebi lelke nem vón' kár:
      De, mint varju, visszajár
         Hess, madár!

Gyilkost a törvény nyomozza;
   Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
   Keskeny pallón átmegyen.
      Szembe jött rá a kasznár.
      Varju elkiáltja: kár!
         Hess, madár!

Keskeny a palló kettőnek:
   Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
   Nagyot csobban valami.
      Sok eső volt: mély az ár.
      Varju látja, mondja: kár!
         Hess, madár!

Bujdosónak kín az élte;
   Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
   Hajtja éh: "megállj, görög!"
      Varjú mind' kiséri: "kár!...
      Fennakadsz te, szép betyár!"
         "Hess, madár!"

"Most ebédre, hollók, varjak
   Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
   Azzal elbánok magam."
      Fekete volt; mint bogár:
      Asszony ott sír: "mégis kár!
         Hess, madár!"

Vörös Rébék általment a
   Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
   Száll a lelke, vég ne'kül
      S kinek ő azt mondja: kár!
      Nagy baj éri és nagy kár.
         Hess, madár!

 *E két sor népmondai töredék. - A. J.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Punapea-Rébék (Estonian)

„Punapea-Rébék läks üle
kitsa purde, lendas sealt —”*
Kuivatab nüüd varesena
sulgi papli oksa peal.
Kellele ta ütleb kár!,
seda tabab kahju, kár:
kõss, paskaak!

Tema’p oli see, kes keetis
Pörge Dani viisukoort,
kuni sel sai naiseks võetud
Tera, Sinkó tütar noor.
Nüüd on riidu läinud nad,
Dani kurdab: kahju, kár!
Kõss, paskaak!

Pörge Dani teda juba
teretada häbeneb,
kui saab kätte, viskab välja,
kükitama lävele,
aga ta käib salaja,
naisele vaid ütleb: kár!
Kõss, paskaak!

Teeskleb, nagu võtaks kuulda
kauni kaasa tarka nõu:
„Ärme teeme kodusõda,
ärme kärgime kui kõu,
liiderlik ei ole ma.”
Rebi-tädi ütleb: kár!
Kõss, paskaak!

Teinekord toob valge raha,
räti punase või muud:
„Säh, mu tüdruk! Kosutagu
magus vein su südant, suud:
vagatseda on sul kár!
— „Tulgu pealegi kasnaar!”
Kõss, paskaak!

Kisklemist ja kodutüli
jätkub, terav püsib keel;
riid ei kosta teistre perre:
Pörge Dani talub veel.
Kätkigi on olemas.
Väljas ütleb vares: kár!
Kõss, paskaak!

„Naine, kurat, laps vii kohe
tema isa taresse —
ei! Su teele (kus mu püss on?)
lasen maha varese.”
Lind ei iitsatagi: kár!
Silmagi ei pilguta.
Kõss, paskaak!

Uudis levib üle küla:
„Teate, mis on juhtunud?
Pörge Dani laskis varest,
Rebi-tädi kukkus puult!”
Temast kahju poleks ka,
kuid ta naaseb linnuna.
Kõss, paskaak!

Tapjat taga ajab kohus:
mis peab Dani tegema?
Läheb teele, redutama,
kitsast purret ületab.
Vastu tulebki kasnaar.
Vares hõikab neile: kár!
Kõss, paskaak!

Purre kahe jaoks on kitsas,
Dani ei saa kaduda,
veel üks hetk ja alla vette
miski kukub plartsuga.
Märjad ilmad, sügav kraav.
Vares näeb ja ütleb: kár!
Kõss, paskaak!

Redutaja elab piinas,
võpatab, kui liigub hein:
katsub vinnas püssikukke,
röögatab: „Seis, harjusk, seis!”
Vares vastab talle: „Kár!…
Ripud võllas, va bätjaar!”
Kõss, paskaak!

„Lõunat sööma, kaarnad-rongad
kambakesi, üheskoos!
Jätke puutumata ainult
silmad, need on minu noos.”
Oli must kui sitikas:
naine nutab: „Ikka kár!
Kõss, paskaak!” —

Punapea-Rébék läks üle
kitsa purde: lendab veel,
ühest vareslinnust teise
hing on igavesti teel.
Kellele ta ütleb kár!,
seda tabab kahju, kár.
Kõss, paskaak!


* Need kaks rida on katkend rahvajutust. J. A.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.scribd.com

Related videos


minimap