Arany János: Klára Zachová (Zách Klára in Slovak)

Portre of Arany János

Zách Klára (Hungarian)

Énekli egy hegedős a XIV-ik században

   Királyasszony kertje
   Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
   Szőke, leány, barna.

   "Királyasszony, néném,
   Az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
   Haj, beh szeretném én!

   Beteg vagyok érte,
   Szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
   A halottja lészek!"

   "Jaj! öcsém, Kázmér,
   Azt nem adom százér! -
Menj! haragszom... nem szégyelled?...
   Félek, bizony gyász ér!

   Sietős az útam,
   Reggeli templomra:
Ha beteg vagy, hát fekügy le
   Bársony pamlagomra." -

   Megyen a királyné,
   Megyen a templomba;
Szép virágok, deli szűzek
   Mind követik nyomba.

   Könyörögne, - nem tud,
   Nem tud imádkozni;
Olvasóját honn feledé:
   Ki megyen elhozni?

   "Eredj fiam, Klára,
   Hamar, édes lyányom!
Megtalálod a térdeplőn,
   Ha nem a diványon."

   Keresi a Klára,
   Mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
   Oly nehezen várja!

   Keresi a Klára,
   Teljes egy órája:
Királyasszony a templomban
   De hiába várja.

   Vissza se megy többé
   Deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe
   A halottak közzé.

   Inkább temetőbe,
   A fekete földbe:
Mint ama nagy palotába
   Ősz atyja elébe!

   "Hej! lányom, lányom!
   Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre,
   Mondd meg, édes lyányom."

   "Jaj, atyám! nem - nem -
   Jaj, hova kell lennem!
Hadd ölelem lábad porát, -
   Taposs agyon engem...!"

   Harangoznak délre,
   Udvari ebédre;
Akkor mene Felicián
   A király elébe.

   A király elébe,
   De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
   Kardja - volt kezébe'.

   "Életed a lyányért
   Erzsébet királyné!"
Jó szerencse, hogy megváltja
   Gyönge négy ujjáért.

   "Gyermekemért gyermek:
   Lajos, Endre, halj meg!"
Jó szerencse, hogy Gyulafi
   Rohan a fegyvernek.

   "Hamar a gazembert...
   Fiaim, - Cselényi...!"
Ott levágák Feliciánt
   A király cselédi. -

   "Véres az ujjad,
   Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nőm,
   Fájdalom díjába?"

   "Mutató ujjamért
   Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
   Borzasztó halálát;

   A másik kettőért
   Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
   Minden nemzetségét!"

   Rossz időket érünk,
   Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
   Mi magyar hazánkat! -



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Klára Zachová (Slovak)

(Spieva hudec v XlV-tom století.)

     Ten kráľovnin ohrád
     vzkvitol svitom. Kráska:
biela, červená tam ruža ...
     plavo-, tmavo-vláska.

      „Kráľka. sestra — mosím —
     pre Boha vás prosím
o tú ružu červenú, juž
     vždy na mysli nosím!

     Chradnem pre ňu chorý,
     srdce hruď mi borí:
jestli umriem, pre kvetinku
     čierna smrť ma zmorí!'

      „Joj, Kazimier — často —
     nie, tej nedám za sto —
Iď, hnevám sa... nemáš studu?...
     Tŕpnem, zkazí nás to i

     Do chrámu mi náhlo
     na pobožnosť rannú;
ak si chorý, toť, pohovka
     moja, ľaž si na ňu. —

     Ide do kostola
     kráľka krôčkom na piaď:
kvetinky, spanilé panny
     nasledujú zapäť.

     Rada by sa modliť,
     nevie — bez slov dnes je;
ruženec zabudla doma:
     kto jej ho prinesie?

      „Chod, dievočka, Kláry,
     zaskoč rovno lani!
Nájdeš mi ho na kľakátku,
     ak nie na diváni.

     Išla Klára; hľadá,
     naň preds’ nepripadá:
v chráme kráľovná tak ťažko
     čaká, že až zbľadá.

     Hľadá Klára, hľadá
     za hodinu a’da:
v chráme kráľovná, ej. darmo
     čaká, celá bľadá.

     Viac ni nejde zpiatky
     v panien venček sladký:
radšej šla by medzi mŕtvych
     cmiternými vrátky.

     Radšej do cmitera,
     v skrýš večného šera:
do paláca než pred šecľa
     otca — taká dcéra!

      „Hej, dievča, čo ti!?
     Stopy vidím psoty —
Poď, priviň sa ko mne a mi
     povedz, dcérečka ty.“

      „Joj, otče, nie — nie —
     joj, kam dieť sa pre ne!
Daj zobjať mi prach nôh... rozšliap
     decko zatratené!... “

     Zvonia na poludnie:
     dvorný obed bude.
Vtedy hnal Zach na Vvšehrad,
     ako mračno bludné.

     Pred kráľa šiel — sto bied —
     ale nie na obedť
strašný meč mal v hrsti, pomstiť
     bujnej zrady obeť.

      „Život tvoj za dcéru,
     kráľovná!...“ I veru
šťastie, že sa sjednať stihla
     na štýr prstov mieru.

      „Za dieťa tiež ti tie: —
     Ľudo, Ondrej, zmrite!“
Šťastie, Kňazič že zachytil
     ostrie okamžite.

      „Chytro lotra-vraha ...
     synkovia, — hej, Cele!...
Aj dorúbe Feliciána
     čeľaď hneď tam cele. —

      „Krv vrie ti z prstov,
     na zmar zo žiadneho:
čo si žiadaš, družka kráľa,
     menom bolestného ť

      „Za ukazovák tú
     z dcér, jejž pleť tu vinná :
za veľký prst úmor jeho
     svobodného syna.

     Za iné dva zaťa,
     dcéry skon; za škodu
na krvi mi — do koreňa
     vývrat jeho rodu !“

     Mrcha idú časy,
     zlé sa hviezdy jašú:
Boh zavaruj od pohromy
     uhorskú vlasť našu! —



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMatica slovenská a Kníhtlačiarsky Účastinársky Spolok, Turčiansky Sv. Martin
Source of the quotationSobrané spisy básnické, sväzok XV., preklady maďarských básnikov
Bookpage (from–to)123-125
Publication date

minimap