Babits Mihály: [Lelkem kiszikkadt mezején...]
[Lelkem kiszikkadt mezején...] (Hungarian)Lelkem kiszikkadt mezején pár szál virágot keresek annak ki lelkem lelke és minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan tudni, álomnál édesebb életben, s mégis én teszem hogy az élete csupa seb.
Fojtó szélverte zord mezÅ‘n böngészve, sÃrva keresek... Szegény, szegény virágaim, be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam, s halálra szántak, s kékesek, s utolsó pár szál ez talán amit most lábadhoz teszek.
Tünődöm olykor, édesem, jobb lesz-e ha már nem leszek? Lesz-e nyaradnak ősze még vidámabb, és virága szebb?
1938. márc.
|