This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Babits Mihály: Prière à Saint Blaise (Balázsolás in French)

Portre of Babits Mihály
Portre of Chaulot, Paul

Back to the translator

Balázsolás (Hungarian)

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!

    Gyermekkoromban két fehér

gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon

    s úgy néztem a gyertyák közül,

mint két ág közt kinéző ijedt őzike.

    Tél közepén, Balázs-napon

szemem pislogva csüggött az öreg papon,

    aki hozzád imádkozott

fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az

    oltár előtt, kegyes szokás

szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,

    s ő se jól értett. De azért

te meghallgattad és megóvtad gyermeki

    életem a fojtogató

torokgyíktól s a veszedelmes mandulák

    lobjaitól, hogy fölnövén

félszáz évet megérjek, háladatlanul,

    nem is gondolva tereád.

Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,

    segíts, Sebasta püspöke!

Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,

    hátra se nézünk, elfutunk

a zajló úton, eleresztve kezetek,

    magasabb szellemek – de ti

csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.

    Nem sért ha semmibe veszünk

s aztán a bajban újra visszaszaladunk

    hozzátok, mint hozzád ma én

reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!

    ki mint a szepegő kamasz,

térdeplek itt együgyű oltárod kövén –

    mosolyogj rajtam, csak segíts!

Mert orv betegség öldös íme engemet

    és fojtogatja torkomat,

gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm

    zihál, s mint aki hegyre hág,

mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,

    kifulva, akként élek én

örökös lihegésben. S már az orvosok

    kése fenyeget, rossz nyakam

fölvágni, melyet hajdan oly megadón

    hajtottam gyertyáid közé,

mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!

    Hisz a te szent gégédet is

kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány

    kivégzett: tudhatod, mi az!

Te ismered a penge élét, vér izét,

    a megfeszített perceket,

a szakadt légcső görcseit, s a fulladás

    csatáját és rémületét.

Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,

    okos felnőtt! Te jól tudod,

mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall

    még az Isten jósága sem,

s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is

    olyan nagy dolog a halál.



PublisherOsiris Kiadó, Budapest
Source of the quotationBabits Mihály összegyűjtött versei

Prière à Saint Blaise (French)

Aide-moi, je t'en prie, aide-moi donc, saint Blaise!

Jadis en ma lointaine enfance

de deux cierges en croix fut orné mon cou frêle:

j'y fixais parfois mon regard

comme un faon pris de peur guette à travers deux branches.

L'hiver au jour de la Saint-Blaise

j'écarquillais les yeux devant ce très vieux prêtre

qui t'implorait penché sur moi

tandis qu'agenouillé je priais en latin

tel que le veut le saint usage

mais sans être du sens comme lui bien certain.

Cependant à ce pieux hommage

tu restais attentif et de mon jeune corps

écartais le croup étouffant

et ce funeste feu qui prend aux amygdales.

Un demi-siècle de la sorte

ma vie s'est écoulée exempte d'inquiétude

mais combien peu tournée vers toi.

Ne me tiens pas rigueur de tant d'ingratitude,

saint évêque de Sébasta.

Veille encore sur moi. Nous vivons sottement

sans regarder derrière nous.

Esprits supérieurs, nous vous lâchons la main

sur notre route trépidante

et vous, tout souriant, aux enfants que nous sommes,

vous acceptez notre dédain,

sûrs que désespérés nous reviendrons vers vous.

Ainsi donc je reviens à toi,

tremblant de comparaître. Ah! ris de moi, saint Blaise,

de moi le gamin plein de peur

qui s'agenouille au pied de ton naïf autel!

Ris de moi mais me viens en aide

car me voici la proie d'un implacable mal.

Il me déchiquette la gorge,

rétrécit mon larynx et fait que, manquant d'air,

on dirait bien que j'escalade

une montagne ou que je ploie sous une charge

tant je halète et je suffoque.

Je ne vis aujourd'hui que dans l'essoufflement.

Les chirurgiens tiennent colloque

autour de cette gorge où pendait autrefois

la croix formée de tes deux cierges.

Ah! va-t-on l'inciser? Blaise, Blaise, aide-moi!

Les couteaux des cruels païens

mortellement, un jour, ont tailladé la tienne.

Tu sais le prix de cette fin,

tu sais celui du sang dont se tache une lame

et ces minutes effroyables

où, le larynx ouvert, farouchement on lutte

conte le poids qui vous accable.

Puisque de tout cela rien ne t'est étranger,

viens à mon aide, ô sage adulte!

Tu connais les sommets de l'endurance humaine,

Dieu ne les trouve pas très hauts

si bon puisse-t-il être, et sans doute sais-tu

que la mort même est peu de chose.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.c3.hu/~eufuzetek/fr

minimap