Babits Mihály: Prece de Jonas (Jónás imája in Portuguese)

Portre of Babits Mihály

Jónás imája (Hungarian)

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,

vagy én lettem mint túláradt patak

oly tétova céltalan parttalan

s ugy hordom régi sok hiú szavam

mint a tévelygő ár az elszakadt

sövényt jelzőkarókat gátakat.

Óh bár adna a Gazda patakom

sodrának medret, biztos útakon

vinni tenger felé, bár verseim

csücskére Tőle volna szabva rim

előre kész, s mely itt áll polcomon,

szent Bibliája lenne verstanom,

hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan

bujkálva, később mint Jónás a Halban

leszálltam a kinoknak eleven

süket és forró sötétjébe, nem

három napra, de három hóra, három

évre vagy évszázadra, megtaláljam,

mielőtt egy mégvakabb és örök

Cethal szájában végkép eltünök,

a régi hangot s, szavaim hibátlan

hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran

szólhassak s mint rossz gégémből telik

és ne fáradjak bele estelig

vagy míg az égi és ninivei hatalmak

engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.



PublisherOsiris Kiadó, Budapest.
Source of the quotationBabits Mihály összegyűjtött versei. Osiris Klasszikusok

Prece de Jonas (Portuguese)

Já infiéis as palavras se me tornam

ou transformei-me em regato que transborda

tão inseguro, sem margem nem desígnio,

minhas antigas palavras vãs comigo

as trago como a cheia que arrebata

errante vedações, diques e estacas.

Oh, se o dono à torrente desse um leito

que transportasse pelos caminhos certos

o meu regato em direcção ao mar,

me cedesse a rima eterna para coroar

os versos e, na estante, a santa Bíblia

fosse o meu breviário de poesia,

para que eu, como outrora o servo indolente,

Jonas, fugitivo e submerso no peixe,

nas trevas ardentes, surdas e vivas

da dor, não apenas durante três dias

mas meses ou anos ou mesmo durante

três séculos, possa encontrar novamente,

antes de tragar-me uma outra baleia

mais cega e perene, a minha voz primeira,

e as minhas palavras, por Ele inspiradas,

ousem alinhar perfeitas para a batalha

e eu clame incansável até que sem força

a garganta doente à noite se rompa,

até que os poderes do céu e de Ninive

consintam que eu fale e ainda não morra.



Source of the quotationPoetas Húngaros, Porto, Limiar, 1991

Related videos


minimap