Baka István: Álmatlanság

Portre of Baka István

Álmatlanság (Hungarian)

Бессонница

                        1

Fekszem az ágyban váltogatom a
Testhelyzeteket plagizálva Proustot
De szinte minden emlékem eliszkolt
Ebből se lesz regénytrilógia

Egy vers talán s oly ízeket se kelt
Mint madeleine-sütemény teában ázva
Agyrémek és álmatlanság az ára
Hogyha az ember oly soká vedelt

Míg kiürült mint egy vodkásüveg
Elméje s más nem is maradt reménye
Ha meg nem is de visszaváltja végre
Ki italától megrészegedett

Nem alhatom s a lelkiismeret
Furdal hogy mindenem eltékozoltam
Még porcikáról porcikára holtan
Másenyka téged is felejtelek

Mióta nem vagy asszonyöl se kell
Nem lobbant lángra résbe zárt parázsa
Csupán a csapvíz kémiai násza
A tiszta szesszel más nem érdekel


                        2

Hiába húzom össze úgy magam
Hogy ki ne lógjon takaróm alól a
Hiányod rég egy másvilági tóba
Merültél s úszkálsz benne boldogan

Halacskám már csak én vergődöm itt
Ágyamba mintha szárazra kivetve
És visszavágyom éjsötét vizekbe
Hol fojtogattak hínár-fürtjeid

Amíg te voltál véled érkezett
Hozzám a tenger éltető dagálya
S rózsás kagyló-öled magába zárta
Gomolygó miriádnyi gyöngyömet

Te jól tudod kétéltű nem vagyok
Tüdősök közt a parton meg nem élek
Szétpattan már halhólyagom a lélek
S nem dobnak vízbe bárhogy tátogok

Uszonyt növesztek Mása szárny helyett
Hogy befogadjon vízalatti mennyem
S megkérem Istent adjon vissza engem
Az óceánnak amely egy veled

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu/

Insonnia (Italian)

Бессонница

                        1
 
Disteso nel mio letto senza trovare
Pace sto cercando di emulare Proust ma
I miei ricordi son quasi tutti fuggiti
Non diverrà mai una trilogia narrativa
 
Una poesia forse ma non evocherà  
Il sapore dei dolcetti bagnati nel tè
Allucinazioni e insonnia è il prezzo
Se l’uomo ha tracannato troppo a lungo
 
Finché la sua mente s’è svuotata come una
Bottiglia di vodka e non gli è rimasta altra
Speranza anche se colui che dal suo alcool
s’è ubriacato si può riscattarsi infine
 
A dormir’ m’è impossibile mi rimorde
La coscienza per aver’ sperperato tutto
Fibra dopo fibra ti dimentico Mashenka
Non ti rammento più neppure da morta
 
Da quando non ci sei grembo di donna
Non m’attira la sua brace chiusa nella
Fessura non m’accende solo l’alcool
Miscelato con l’acqua di rubinetto
 
                         2
 
M’agguato invano per non far’ sporgere
Fuori da sotto la coperta la tua assenza
Da tanto tempo sei immersa nel lago
D’oltretomba dove nuoti allegramente
 
Pesciolino mio solo io mi dibatto nel letto
Come se sulla riva mi avessero gettato
E mi struggo dietro le acque scure dove
Mi soffocavano le tue ciocche d’alghe
 
Finché c’eri tu l’acqua alta del mare
Per me vitale mi giungeva insieme a te
Il tuo grembo di conchiglia rosa richiuse
In sé le mie miriadi turbinanti perle
 
Tu lo sai bene che non sono un anfibio  
Con i terresti sulla riva non sopravvivo
Mi scoppia l’anima la vescica natatoria
Invano boccheggio non mi gettano nell’acqua
 
Masha al posto delle ali mi farò crescere
Le pinne che il mio cielo sott’acqua
Mi accolga e pregherò Dio che mi renda
All’oceano che è tutt’uno con te.
 
 
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap