Baka István: La notte di Franz Liszt nella casa della Piazza del pesce (Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban in Italian)

Portre of Baka István

Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban (Hungarian)

A gyertyaláng - rózsálló asszonyöl -
ellobban a sötétség összezáruló
combjai között. A levetett reverenda,
mint kidőlt tintatartó, éjszakával
szennyezi be a szobát. Némán fénylik
Isten díszkardja: a Tejút. Most kellene
meghallanom a szférák zenéjét, de a
mennybe, mint ősszel felázott talajba
a krumpli, belerohadtak az angyalok.

Csend van. Köröttem alszik Magyarország.
S horizontja, e csókra csücsörítő
száj, nagyokat cuppant álmában, és
nyálát csurgatja: Légy hálás, hogy a
miénk vagy, Franci! S én hálás vagyok.
Csak meg ne lásd, hogy a rapszódiák
aranysujtása megfakult molyette
díszmagyarodon, én szegény hazám.
Bemuzsikáltalak az Európa
Grand Hotelbe, s nem vettem észre, hogy
neked a konyhán terítettek. Most már
mindegy. Aludj hát, és csak álmodd
viszontcsókját az égnek. Én
föl nem riasztlak többé. Kulcsra zárva,
mint koporsó, a zongora. A gyertya
megunt kísértését kioltva, némán
nézek a fenn rozsdásodó Tejútra,
s a térre, hol a halaskofák standjain
pikkelyek csillagképei ragyognak -
halbűzös, fejtetőre állított
Mindenség, amelyben az angyalokból
keményítőt főznek vagy krumpliszeszt, és
a kokárda a lőlap közepe.

(1980)



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.baka.hu

La notte di Franz Liszt nella casa della Piazza del pesce (Italian)

Fiamma di candela – grembo rosato di donna –
si spegne tra le cosce stringenti
dell’oscurità. La veste talare smessa,
come un calamaio rovesciato, inquina
con la notte la stanza. La Via Lattea,
lo spadino di Dio luccica muto. Or’ dovrei
udire la musica delle sfere, ma nel
firmamento, come nella terra molliccia
le patate d’autunno, si son putrefatti gli angeli.

C’è silenzio. Intorno a me Ungheria dorme.
Il suo orizzonte, la bocca pronta
al bacio, schiocca nel sonno, la sua saliva
cola: Sii riconoscente Franz, che sei
dei nostri! Io sono riconoscente.
Basta che tu non veda, povera Patria mia,
che i galloni dorati delle rapsodie
sono sbiaditi sul tuo vestito di gala tarmato.
Ti ho introdotto nel Gran Hotel Europa,
e non me ne son accorto, che ti hanno
apparecchiato in cucina. Ormai fa
lo stesso. Dormi perciò, e sogna i baci
del ciel’ ricambiati. Io non ti allerterò più.
Il pianoforte, come una bara, sotto chiave.
Spegnendo la visione noiosa della candela,
guardo muto la Via Lattea arrugginente,
la piazza, dove sulle bancarelle
delle venditrici di pesce,
costellazioni di squame brillano –
l’Universo, puzzolente di pesce,
messo sottosopra, in cui dagli angeli
cuociono amido o alcool di patate,
e la coccarda è il centro del tiro a segno.

(1980)

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap