Baka István: Ora (Most in Italian)

Portre of Baka István

Most (Hungarian)

huszonnyolc éves vagyok, és nem tudok
szeretni senkit. Szeretném, ha volna Isten,
és megbüntetne. A kezemre verne vagy
a sarokba térdepeltetne, leíratná százszor
velem: Szeresd, akik téged szeretnek, hogy ne vedd el
jogtalanul az ő szeretetüket!
De nincsen Isten,
csak a Sátán van. Őt látom. Kedvesem mosolyában is
szarvának görbülését; patája az éjszaka, a patkója a hold.
A várost, ahol születtem, mint lazán felvarrt gombot,
leszakítja a földről. Szeretnék kisgyerek lenni,
aki csak a kutyáktól fél és
az idegenektől. Most attól félek,
hogy megszeretnek. A Sátán meggyűlölt engem; én
nem merem őt gyűlölni sem. Mit tegyek, hogy magamra hagyjon?
Mit akar tőlem? Este a bokrok gonosz vénasszonyok; körém
kuporodnak, motyognak, talán a nevemet mondják
visszafelé, hogy megrontsanak. Ujjaikat, száraz, bütykös
ágakat, összekulcsolják - érzem, hogy meg akarnak
fojtani. És
akkor valaki átölel, megcsókol, el akar
vezetni innen. De akárha csiga mászta volna meg a számat,
irtózom, és bár látom szárnyait, amint megcsap a tollak
avas zsírszaga, elundorodom, holott az Angyal
jött el értem. S az öregasszonyok
összevihognak, előttem ürítenek:
varjú lesz minden ürülékcsomó.
Nyitnám a szám, s egyszerre kívülről látom magam:
fogaim sírkövek, a nyelvem kushadó eb, dögszagú.
És megvirrad; Krisztus keze a hajnal, vérzik.
Emelj föl engem! - mire kimondom, nem látom őt, megindulok,
a fény ürességében megyek - nincsen Isten,
nincs bennem szeretet senki iránt;
csak a Sátán van, aki gyűlöl engem,
de nincsen terve vélem - hagy szorongani, hagy élni,
zabálni, szeretkezni, pénzt keresni,
hazudni - rám hagy mindent, mintha haladékot adna:
mire?

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu/

Ora (Italian)

ho ventotto anni, e non son capace di amare nessuno.
Mi piacerebbe, che ci fosse Dio, che mi punisse. Mi
bacchettasse le mani, mi facesse inginocchiare
nell’angolo, e farmi scrivere cento volte: Ama coloro, che
ti amano, per non privarli indebitamente del loro amore!
Ma Dio non esiste, solo Satana. A lui, che vedo.
L’incarnamento delle sue corna nel sorriso della mia
amata; suo zoccolo è la notte, suo ferro da cavallo è la
luna. Stacca la città, dove son nato, dalla terra, come un
bottone malamente attaccato. Vorrei essere un bambino,
che teme solo i cani e gli estranei.
Adesso ho paura di
essere amato. Satana mi odia; io ho paura perfino
a odiarlo. Cosa posso far per esser’ lasciato in pace?
Cosa vuole da me? Di sera gli arbusti sono perfide
megere; s’accovacciano intorno a me, farfugliano, forse
dicono il mio nome all’incontrario, per traviarmi.
Incrociano le dita secche, rami nodosi – sento, che
mi vogliono strozzare. E
allora qualcuno mi abbraccia, mi bacia, vuole condurmi
via di qua. Aborrisco, come se le lumache avessero
strisciate le mie labbra, benché io veda le sue ali,
ma come mi colpisce l’odore di grasso rancido delle sue
piume, mi sento disgustato, benché sia l’Angelo ch’è
venuto a prendermi. Le megere stanno sghignazzando,
defecano davanti a me:
ogni mucchio di escremento diventa una gracchia.
Vorrei aprire la bocca, nel contempo, dal di fuori vedo
me stesso: i miei denti son pietre tombali, la mia lingua
un cane accucciato, sa di carogna.
E si fa giorno; la mano di Cristo è l’alba, sanguina.
Rialzami! – finché lo pronuncio non lo vedo più,
m’avvio,
cammino nel vuoto della luce – Dio non esiste,
non nutro affetto verso nessuno; esiste solo Satana, che
mi odia, ma riguardo me non ha alcun piano – mi lascia
angosciare, vivere, ingozzarmi, amare, guadagnare soldi,
mentire – come se mi lasciasse una tregua mi lascia fare:
per far cosa?
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap