Balassi Bálint: CHANT DE SOLDAT IN LAUDEM CONFINIORUM (Egy katonaének, in laudem confiniorum - 'az „Csak búbánat” nótájára' in French)

Portre of Balassi Bálint

Egy katonaének, in laudem confiniorum - 'az „Csak búbánat” nótájára' (Hungarian)


Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
ád, ki kedves mindennél.

Ellenség hírére vitézeknek szíve
gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is
vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
homlokán vér lecsordul.

Veres zászlók alatt lobogós kopiát
vitézek ott viselik,
Roppant sereg előtt távol az sík mezőt
széllyel nyargalják, nézik;
Az párduckápákkal, fényes sisakokkal,
forgókkal szép mindenik.

Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak,
hogyha trombita riadt,
Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll,
nyugszik reggel, hol virradt,
Midőn éjten-éjjel csataviseléssel
mindenik lankadt s fáradt.

Az jó hírért, névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát
mindeneknek ők adnak,
Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók,
vagdalkoznak, futtatnak.

Ellenséget látván örömmel kiáltván
ők kopiákot törnek,
S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,
szólítatlan megtérnek,
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén
űzőt sokszor megvernek.

Az nagy széles mező, az szép liget, erdő
sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye
tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség
s fáradtság múlatságok.

Az éles szablyákban örvendeznek méltán,
mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen,
halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója
vitézül holt testeknek.

Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek
dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon
mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel
áldjon Isten mezőkbe!



PublisherOsiris Kiadó, Budapest
Source of the quotationBalassi Bálint összes versei. Osiris Diákkönyvtár

CHANT DE SOLDAT IN LAUDEM CONFINIORUM (French)

Sur cette terre immense
Quelle magnificence,
Ô chevaliers, que les confins,
Dans la timide aurore
Où de beaux oiseaux d’or
Chantent pour le plaisir humain,
Quand pour nous contenter
Le ciel a sa rosée
Et la prairie ses doux parfums!

L’ennemi s’annonçant,
Le coeur du combattant
Est comme une intense brûlure.
Et parfois sans rien dire,
Pour son propre plaisir,
Dans la campagne il s’aventure.
Il tue, il est blessé,
Il fait des prisonniers,
Pourpre à son front est la blessure.

Sous les rouges drapeaux,
Les soldats au galop,
L’étendard flottant sur la lance,
En foulant l’herbe verte,
Vont à la découverte,
Et le long de l’armée s’avancent.
Beauté de leur regard,
Selle de léopard,
Heaume où le fier panache danse.

Les chevaux d’Arabie
Piaffent dans la prairie,
La trompette annonce l’assaut.
L’un garde les arrières,
L’autre met pied à terre,
L’aube le voit dans son repos.
C’est ainsi chaque nuit.
Le combat les poursuit,
La fatigue leur mord la peau.

Tout pour la renommée,
Notre gloire assurée,
Tout pour le combat et l’honneur!
De ces mâles vertus,
De vaillance vêtus,
A tous ils montrent la grandeur.
Ils volent par les prés,
Poussent leurs destriers,
Tels des faucons dans la hauteur.

Dès qu’ils voient l’ennemi,
Plus joyeux sont leurs cris,
Ils vont bientôt rompre des lances.
Si le sort de la guerre
Soudain leur est contraire,
Se dégageant avec aisance,
Baignés de flots de sang,
Tournant les poursuivants,
Jaloux de les vaincre ils s’élancent.

La plaine, les coteaux,
Les bois sont leurs châteaux,
Sans cesse ils vont à l’aventure.
Embuscades, chemins
De combats inhumains,
Voilà les lieux de leur culture.
La soif et la chaleur,
La faim et ses douleurs
Sont pour eux d’aimables figures.

De leur sabre tranchant,
En se réjouissant
Ils cueillent, moissonnent des têtes.
En grand nombre le sort,
Sanglants, blessés ou morts,
Sur le lieu du combat les jette.
Le ventre du rapace
Pour ces corps qui s’amassent,
Sera la tombe toute prête.

Ô troupes des confins,
Hommes au grand destin,
Vous tous, ô jeunes chevaliers,
Déjà de par le monde
Votre gloire est profonde,
Splendide votre renommée.
Que Dieu qui fait mûrir
Les fruits daigne bénir
Votre sort au sein des armées!


PublisherÉditions Balassi, Budapest

minimap