Balassi Bálint: Soldiers' Song (Egy katonaének in English)

Portre of Balassi Bálint

Egy katonaének (Hungarian)

1
Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
ád, ki kedves mindennél.

2
Ellenség hírére vitézeknek szíve
gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is
vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
homlokán vér lecsordul.

3
Veres zászlók alatt lobogós kopiát
vitézek ott viselik,
Roppant sereg előtt távol az sík mezőt
széllyel nyargalják, nézik;
Az párduckápákkal, fényes sisakokkal,
forgókkal szép mindenik.

4
Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak,
hogyha trombita riadt,
Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll,
nyugszik reggel, hol virradt,
Midőn éjten-éjjel csataviseléssel
mindenik lankadt s fáradt.

5
Az jó hírért, névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát
mindeneknek ők adnak,
Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók,
vagdalkoznak, futtatnak.

6
Ellenséget látván örömmel kiáltván
ők kopiákot törnek,
S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,
szólítatlan megtérnek,
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén
űzőt sokszor megvernek.

7
Az nagy széles mező, az szép liget, erdő
sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye
tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség
s fáradtság múlatságok.

8
Az éles szablyákban örvendeznek méltán,
mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen,
halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója
vitézül holt testeknek.

9
Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek
dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon
mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel
áldjon Isten mezőkbe!



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Soldiers' Song (English)

Soldiers, what finer worth
is there upon this earth
than the borderlands can show?
Where in the time of Spring
beautiful birds all sing
setting our hearts all aglow –
the fields have a fresh smell
where dew from heaven fell,
delighting us through and through!

Let the foe but appear –
brave soldiers have no fear,
their hearts are roused by battle.
High-spirited they rise,
and shouting their war-cries
quickly they prove their mettle.
Some fall, wounded or slain,
but the foe flees again –
our lads have suffered little.

Banners and gory spears
each one of our men bears
riding in the army’s van.
They dash like the sharp wind,
footmen follow their lead,
for such is the battle plan.
Pommels of leopard-hide,
gleaming shields at their side
hang beside each crested man.

Arabian steeds – dash, fly,
heeding the trumpet-cry,
then, those standing sentinel
dismount, and with swords drawn,
wait until the new dawn.
When night on the battle fell,
the soldiers, tired and spent,
go to sleep in their tent
for a brief refreshing spell.

For honour and good name,
for manhood and for fame,
they leave everything behind –
they give up all they own
nobly, and quite alone,
staunch models of humankind –
like hunting hawks they fly
across the smoke-stained sky,
of the wind they one remind!

So when the Turks they spy,
joyous, give battle cry,
wielding lances gallantly.
Should the odds prove too great,
sharply they turn and wait,
though blood-drenched, unflinchingly
fall on the chasing foe
and strike them, blow for blow,
routing them victoriously.

Open fields and grottoes
are the spots where each goes,
to lay ambush on the road –
fighting hard night and day
is their work and their play,
they crave battlefields and blood;
thirst and hunger’s their treat,
they do not dread the heat,
this, their life, they find is good!

Loving their soldier’s trade,
they wield their trusty blade,
to roll heads down on the ground!
Many men met their doom,
eaten by wild beasts, soon
after they were slain. And ‘round
now come hungry vultures,
carnivorous creatures –
such reward their bravery found!

Braves of the borderland,
noble and glorious band!
Warriors of grand repute!
Through the whole world your name
has won honour and fame,
like rich orchards ripe with fruit.
With good luck and riches
may God fill your britches –
may God’s boon be absolute!




minimap