Balassi Bálint: To merciful God, that he might condescend to protect him in his hiding and that he might extend further grace unto him (Könyörög Istennek, hogy bujdosásában... in English)

Portre of Balassi Bálint

Könyörög Istennek, hogy bujdosásában... (Hungarian)

1
Kegyelmes Isten, kinek kezében
életemet adtam,
Viseld gondomot, vezéreld utamot,
mert csak rád maradtam.

2
Gyermekségemtűl fogván egyedül
csak tetőled vártam,
Mint atyja után fiú, kiáltván
könyörögvén jártam.

3
Most is csak benned reménségemet,
Uram, helyheztettem,
Magam rád hadtam, s rád támaszkodtam,
tealád vetettem.

4
Mi hasznod benne, hogyha veszélre
jutok kétség miatt,
Kit fiad által hozzád váltottál
mint fogadott fiat?

5
Hallgass meg azért te nagy nevedért
én könyörgésemben,
Mutasd meg jódot, sok áldásidot
az én szerencsémben!

6
Add meg énnékem én reménségem
szerint való jódot,
Áldd meg fejemet, ki bízik benned,
viseljed gondomot!

7
Az szép harmatot miként hullatod
tavasszal virágra,
Sok jódot, Uram, úgy hullasd reám,
te régi szolgádra,

8
Hogy mind holtomig szívem légyen víg,
téged magasztalván,
Mindenek előtt s mindenek fölött
szent nevedet áldván.

9
Ezeket írám az tenger partján,
Oceanum mellett,
Kilencvenegyet mikor jedzettek
másfélezer felett.



To merciful God, that he might condescend to protect him in his hiding and that he might extend further grace unto him (English)

Merciful deity,
unto whose charity
my life is delivered:
Of burdens relieve me,
guide me and lead mer,
now friendships are severed.

Straight from my infancy
thou hast been all to me,
mentor and saviour
I like a child to thee,
following timidly,
fretting for favour.

My poor hopes steadfastly
from childhood exclusively
in you are invested.
Trusting, I leant on you,
gave my assent to you,
on you have I rested.

What would it profit you
to cast my soul off if you
leave me in danger,
who am saved by thy son,
and thy son have become,
no longer a stranger?

Hear as I pray to thee,
for sake of thy name to me,
great name of power;
Show me beneficence,
blessed inheritance,
in this my good hour.

Reward me according to
hopes that I’ve stored in you
for my tomorrows;
Let me be blessed by thee,
I who did trust to thee,
bear thou my sorrows.

The dew that anointeth
the springtime buds pointeth
to grace ever verdant;
Therefore anoint me,
to favour appoint me,
thy long faithful servant,

That my heart may cherish
thy joys till I perish,
still singing thy praises,
Thy great name, creator
than all the world greater,
live thou in my phrases.

These words of devotion
beside the great Ocean
I endite for thy reading,
In the year ninety one
half millennium on
from the thousand preceding.




minimap