Bari Károly: Ljubav (Szerelem in Serbian)

Portre of Bari Károly

Szerelem (Hungarian)

Lány:

Keserűen jajgatnak a fák is, velem,
Magánnyal-fellobogózott, fekete ruhába öltöztetett
Mátkával; magamra maradtam,
Hol jársz vajon, a tél beszakadt pincéken ül,
Fehér rongyait kirakja maga köré, nyúl-taposta
Ösvények járják a határt fázva, leroskadnak
Eléjük a minden águkkal levegőbe fagyott
Bokrok, szél jön, rázkódnak a sírástól,
Itt állok kegyetlen szél-sikoltásban, szúrós
Hócsillag-esésben, kitépett varjútollak pengenek
A fagyon, itt állok s keserűen siratlak a fákkal;
Fekete csipkeruhás gyűrűs menyasszony.

Fiú:

Megszegett eskü átkának bélyegével homlokomon
Elhagytalak; vállamra a napok tarisznyáját
Akasztottam, piros cipók lapultak benne: álmaim,
Tél van, zúzmarás csőrrel kiáltoznak a madarak,
Kiáltásuk megrázza a fákat: zuhog a hó,
Reszketek a tél szorításában – te tüzesre csókolnál,
Hófúvások kondái járhatatlanná túrják az utakat,
Ám lábat faragok a vágyból, visszamegyek hozzád,
Bekopogok majd vaspálcás ablakodon, izzadtan,
Kitajtékosodva rogyok lábaidhoz, fölemelsz ágyadba,
Csókokkal koszorúzod átokkal-megbélyegzett homlokom:
A fekete csipkeruhád letépem gyűrűs menyasszony!



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://www.romapage.hu/

Ljubav (Serbian)

Devojka:
 
I stabla gorko plaču, sa mnom,
Zastavom samoće kićenom, u crno obučenu
Isprošenicom; ostala sam sama,
Gde li hodaš, zima na orušenim podrumima sedi,
Oko sebe svoje bele prnje stavlja, okolinom ozeble,
Zečjim tragovima pune staze kruže, na njih
Džbunovi sa smrznutim granama se sruše,
Vetar stiže, kako plaču tresu se,
Tu u nemilosrdnom kriku vetra stojim, u bodljikavom
Padu zvezdastog snega, u mrazu iskidana perja vrane
Zveče, tu stojim i sa drvećem gorko te oplakujem;
Nevesta u crnu čipku obučena.
 
Mladić:
 
Na čelu sa znakom prokletsva pogažene zakletve sam te
Napustio; na rame bisagu svakodnevnice
Kačio, u njoj rumeni hlepčići se skrivali: moji snovi,
Zima je, ptice injem posutim kljunovima krešte,
Njihovi krici drva potresu: pljušti sneg,
U stisci zime se tresem – ti bi me poljupcima žarila,
Ceste krda smetova u neprohodne koridore pretvaraju,
Ali od čežnje nogu tešem, tebi se vraćam,
Pokucaću na tvom prozoru sa rešetkama, oznojeno,
Uz tvoje noge rastrojeno se srušim, u krevet me dižeš,
Čelo mi prokletstvom žigosanim poljupcima ovenčaš:
Nevesto pokidam ti haljinu od crne čipke!



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap