Bartók Béla: Cantata profana (Cantata profana in English)

Portre of Bartók Béla

Cantata profana (Hungarian)

A kilenc csodaszarvas

 

Volt egy öregapó,

Volt néki, volt néki

Kilenc szép szál fia,

Testéből sarjadzott

Szép szál kilenc fia.

Nem nevelte őket

Semmi mesterségre,

Szántásra-vetésre,

Ménesterelésre,

Csordaterelésre;

Hanem csak nevelte

Hegyet-völgyet járni,

Szarvasra vadászni.

 

Az erdőket járta, hej-haj!

És vadra vadászott, hej!

Kilenc szép szál fiú.

A vadra vadásztak;

Annyit barangoltak,

És addig vadásztak,

Addig-addig, mígnem

Szép hídra találtak,

Csodaszarvasnyomra.

Addig nyomozgattak,

Utat tévesztettek,

Erdő sűrűjében

Szarvasokká lettek;

Karcsú szarvasokká váltak

Erdő sűrűjében.

 

Hej, de az ő édes apjok

Várással nem győzte,

Fogta a puskáját,

Elindult keresni

Kilenc szép szál fiát.

Reátalált a szép hídra,

Hídnál csodaszarvasnyomra;

Szarvasnyom után elindult,

El is jutott hűs forráshoz,

Hűs forrásnál szarvasokhoz,

Féltérdre ereszkedett,

Hej, egyre rá is célzott.

 

De a legnagyobbik szarvas

- Jaj, a legkedvesebb fiú -

Szóval imígy felfelele:

"Kedves édes apánk,

Ránk te sose célozz!

Mert téged mi tűzünk

A szarvunk hegyére,

És úgy hajigálunk

Téged rétről rétre,

Téged kőről kőre,

Téged hegyről-hegyre,

S téged hozzávágunk

Éles kősziklához:

Ízzé-porrá zúzódsz

Kedves édes apánk!

 

Az ő édes apjok

Hozzájuk így szólott,

És híva hívta,

És őket hívó szóval hívta:

"Édes szeretteim,

Kedves gyermekeim,

Gyertek, gyertek haza,

Gyertek vélem haza,

Jó anyátok vár már!

Jöjjetek ti vélem

A jó anyátokhoz,

A ti jó anyátok

Várva vár magához.

A fáklyák már égnek,

Az asztal is készen,

A serlegek töltve,

Az asztalon serleg,

Anyátok kesereg; -

Serleg teli borral,

Jó anyátok gonddal.

A fáklyák már égnek,

Az asztal is készen,

A serlegek töltve..."

 

A legnagyobb szarvas,

- Legkedvesebb fiú -

Szóval felfelelvén

Hozzá imígy szóla:

"Kedves édes apánk,

Te csak eredj haza

A mi édes jó anyánkhoz!

De mi nem megyünk!

De mi nem megyünk!

Mert a mi szarvunk

Ajtón be nem térhet,

Csak betér az völgyekbe;

A mi karcsú testünk

Gúnyában nem járhat,

Csak járhat az lombok közt;

Karcsú lábunk nem lép

Tűzhely hamujába,

Csak puha avarba;

A mi szájunk többé

Nem iszik pohárból,

Csak hűvös forrásból."

 

Volt egy öregapó,

Volt néki, volt néki

Kilenc szép szál fia,

Nem nevelte őket

Semmi mesterségre,

Csak erdőket járni,

Csak vadat vadászni,

És addig-addig

Vadászgattak, addig:

Szarvassá változtak

Ott a nagy erdőben.

És az ő szarvuk

Ajtón be nem térhet,

Csak betér az völgyekbe;

A karcsú testük

Gúnyában nem járhat,

Csak járhat az lombok közt;

A lábuk nem lép

Tűzhely hamujába,

Csak a puha avarba;

A szájuk többé

Nem iszik pohárból,

Csak tiszta forrásból.

 

 

A szöveggel kapcsolatban: http://www.jgytf.u-szeged.hu/~vass/vportrea.htm

Szerzője eredeti terve szerint egy trilógia első része, amely a Kárpát-medence népeinek folklór- és álomvilágára épült volna. Bartók többször megfogalmazott vezéreszméjét, a népek testvérré válását akarta ezen koncepció szerint megfogalmazni. Nem tudjuk pontosan, három, vagy négy részből állt volna ez a sorozat. Az azonban egyértelmű, hogy az egyes művek a Duna menti népek parasztzenéjéből merítettek volna, s így az egész nagyszabású mű Bartók sokszor kifejtett alapeszméjét, a közép-keleteurópai országok egymásrautaltságát hirdette volna. A nagy tervből csak az első rész valósult meg a pogány karácsonyi mondakör román népi szövege alapján, Bartók fordításában: a természeti világ tisztaságát áhító, társadalomból kilépő, menekülő fiúkból lett csodaszarvasok meséje. A Cantata profana a benne eszményként emlegetett „tiszta forrás” szellemében zeneileg is kristályosan tiszta kompozíció. Szerkezeti és műfaji értelemben Johann Sebastian Bach kantátái állnak háttérben mintaként, viszont zenei nyelvében Bartók egész életművének alapelemei fedezhetők fel klasszikusan tökéletes, csiszolt formában. Az ihletet adó verseket, ún. kolindákat Bartók maga gyűjtötte még az első világháború előtt Idicel és Urusiu de Sus községekben.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.tarjangz.eu/libretto

Cantata profana (English)

The Splendid Stags

 

There was once an old man

treasuring, treasuring

nine sons, splendid offspring,

blooms of his proud manhood,

splendid offspring, nine sons.

And he failed to teach them

skills to earn a living

from the land and livestock:

ploughing, sowing, reaping,

horse and cattle breeding.

He brought up his children

for the savage mountains,

trained them in hunting skills.

 

And roaming through mountains and valleys,

they spent their time hunting,

the nine sons, splendid offspring,

they spent their time hunting –

So long did they wander,

wander and hunt the deer,

so far, so long, till they,

they found a graceful bridge

showing magic deertracks.

They pursued the magic

till they lost their bearings;

and the splendid hunters

thus became the hunted:

turned to stags, the splendid offspring

in the forest thicket.

 

But their father grew impatient

waiting, waiting, waiting,

and he loaded his old rifle

and set out on a search

for his splendid offspring.

Thus he found the graceful footbridge,

on the bridge he found the deertracks,

magic tracks that led the old man

to a clean spring in the forest

where the splendid stags were grazing.

Carefully kneeling, silent

(Hey!) the man raised his rifle.

 

But a splendid stag, the largest,

oh, the very dearest offspring,

gravely spoke to his old parent:

Our beloved father,

do not raise your rifle!

Our antlers will gore you,

our antlers impale you

and throw you and hurl you –

from streams to hilltops,

from peaks to valleys,

from rocks to clearings –

We shall smash your body

on a dreadful rockface,

treat you with no mercy,

our beloved father!

 

And their loving father

thus addressed his offspring

and thus he called them

with sweet words begging them to go back:

Oh, my sweet, beloved,

my beloved offspring,

come home, come home with me,

come back from the forest

to your loving mother!

Come with me, come with me,

come back to your mother!

Eagerly, your mother

waits for you, cries for you.

All is ready for you,

torches, cups and table,

ready for your welcome.

Goblets on the table,

your mother suffering –

goblets full of wine but

grief has filled her household.

All is ready for you,

torches, cups and table,

ready for your welcome...

 

But the stag, the largest,

dearest of the offspring,

gravely gave his father

this address in answer:

Our beloved father,

go home from the forest,

go back to our loving mother –

but we shall remain!

But we shall remain:

look at our antlers,

wider than your doorway,

they must travel through the sky;

our slender bodies

cannot hide in clothing,

they must hide among the leaves;

we must make our tracks not

in your hearth's warm ashes

but along the forest floor;

we must drink our fill not

from your silver goblets

but from cold mountain springs.

 

There was once an old man

treasuring, treasuring

nine sons, splendid offspring.

And he failed to teach them

skills to earn a living,

instead he brought them up,

trained them in hunting skills.

And hunting, searching

in the forest thicket,

one day the splendid sons

turned into splendid stags.

Look at their antlers,

wider than your doorway,

they must travel through the sky;

their slender bodies

cannot hide in clothing,

they must hide among the leaves;

they make their tracks not

in your hearth's warm ashes

but along the forest floor;

they drink their fill not

from your silver goblets

but from clean mountain springs.

 

 

Note. The Hungarian text is based on a Romanian colinda (a type of Christmas carol) about a father who teaches his nine sons the art of hunting. One day they cross a haunted bridge deep in the forest and are turned into nine stags. Their father arrives and aims his bow at them but when he learns that they are in fact his sons he begs them to return home. The stags reply that this is no longer possible since their antlers would not fit through the door; their new life is in the forest. The critic Paul Griffiths believes Bartók was attracted to the story because it shows "the accordance of dignity and rightness to a natural as opposed to a civilised state: the implicit elevation of the peasant above the townsman..." Bartók's musical style in Cantata Profana was influenced by Bach's Passions, though as the title of the work suggests it is more pagan than Christian. The great technical difficulties the piece presents mean it has had few performances.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. O-L.

minimap