Bartók Béla: Cantata profana (Cantata profana in Romanian)

Portre of Bartók Béla

Cantata profana (Hungarian)

A kilenc csodaszarvas

 

Volt egy öregapó,

Volt néki, volt néki

Kilenc szép szál fia,

Testéből sarjadzott

Szép szál kilenc fia.

Nem nevelte őket

Semmi mesterségre,

Szántásra-vetésre,

Ménesterelésre,

Csordaterelésre;

Hanem csak nevelte

Hegyet-völgyet járni,

Szarvasra vadászni.

 

Az erdőket járta, hej-haj!

És vadra vadászott, hej!

Kilenc szép szál fiú.

A vadra vadásztak;

Annyit barangoltak,

És addig vadásztak,

Addig-addig, mígnem

Szép hídra találtak,

Csodaszarvasnyomra.

Addig nyomozgattak,

Utat tévesztettek,

Erdő sűrűjében

Szarvasokká lettek;

Karcsú szarvasokká váltak

Erdő sűrűjében.

 

Hej, de az ő édes apjok

Várással nem győzte,

Fogta a puskáját,

Elindult keresni

Kilenc szép szál fiát.

Reátalált a szép hídra,

Hídnál csodaszarvasnyomra;

Szarvasnyom után elindult,

El is jutott hűs forráshoz,

Hűs forrásnál szarvasokhoz,

Féltérdre ereszkedett,

Hej, egyre rá is célzott.

 

De a legnagyobbik szarvas

- Jaj, a legkedvesebb fiú -

Szóval imígy felfelele:

"Kedves édes apánk,

Ránk te sose célozz!

Mert téged mi tűzünk

A szarvunk hegyére,

És úgy hajigálunk

Téged rétről rétre,

Téged kőről kőre,

Téged hegyről-hegyre,

S téged hozzávágunk

Éles kősziklához:

Ízzé-porrá zúzódsz

Kedves édes apánk!

 

Az ő édes apjok

Hozzájuk így szólott,

És híva hívta,

És őket hívó szóval hívta:

"Édes szeretteim,

Kedves gyermekeim,

Gyertek, gyertek haza,

Gyertek vélem haza,

Jó anyátok vár már!

Jöjjetek ti vélem

A jó anyátokhoz,

A ti jó anyátok

Várva vár magához.

A fáklyák már égnek,

Az asztal is készen,

A serlegek töltve,

Az asztalon serleg,

Anyátok kesereg; -

Serleg teli borral,

Jó anyátok gonddal.

A fáklyák már égnek,

Az asztal is készen,

A serlegek töltve..."

 

A legnagyobb szarvas,

- Legkedvesebb fiú -

Szóval felfelelvén

Hozzá imígy szóla:

"Kedves édes apánk,

Te csak eredj haza

A mi édes jó anyánkhoz!

De mi nem megyünk!

De mi nem megyünk!

Mert a mi szarvunk

Ajtón be nem térhet,

Csak betér az völgyekbe;

A mi karcsú testünk

Gúnyában nem járhat,

Csak járhat az lombok közt;

Karcsú lábunk nem lép

Tűzhely hamujába,

Csak puha avarba;

A mi szájunk többé

Nem iszik pohárból,

Csak hűvös forrásból."

 

Volt egy öregapó,

Volt néki, volt néki

Kilenc szép szál fia,

Nem nevelte őket

Semmi mesterségre,

Csak erdőket járni,

Csak vadat vadászni,

És addig-addig

Vadászgattak, addig:

Szarvassá változtak

Ott a nagy erdőben.

És az ő szarvuk

Ajtón be nem térhet,

Csak betér az völgyekbe;

A karcsú testük

Gúnyában nem járhat,

Csak járhat az lombok közt;

A lábuk nem lép

Tűzhely hamujába,

Csak a puha avarba;

A szájuk többé

Nem iszik pohárból,

Csak tiszta forrásból.

 

 

A szöveggel kapcsolatban: http://www.jgytf.u-szeged.hu/~vass/vportrea.htm

Szerzője eredeti terve szerint egy trilógia első része, amely a Kárpát-medence népeinek folklór- és álomvilágára épült volna. Bartók többször megfogalmazott vezéreszméjét, a népek testvérré válását akarta ezen koncepció szerint megfogalmazni. Nem tudjuk pontosan, három, vagy négy részből állt volna ez a sorozat. Az azonban egyértelmű, hogy az egyes művek a Duna menti népek parasztzenéjéből merítettek volna, s így az egész nagyszabású mű Bartók sokszor kifejtett alapeszméjét, a közép-keleteurópai országok egymásrautaltságát hirdette volna. A nagy tervből csak az első rész valósult meg a pogány karácsonyi mondakör román népi szövege alapján, Bartók fordításában: a természeti világ tisztaságát áhító, társadalomból kilépő, menekülő fiúkból lett csodaszarvasok meséje. A Cantata profana a benne eszményként emlegetett „tiszta forrás” szellemében zeneileg is kristályosan tiszta kompozíció. Szerkezeti és műfaji értelemben Johann Sebastian Bach kantátái állnak háttérben mintaként, viszont zenei nyelvében Bartók egész életművének alapelemei fedezhetők fel klasszikusan tökéletes, csiszolt formában. Az ihletet adó verseket, ún. kolindákat Bartók maga gyűjtötte még az első világháború előtt Idicel és Urusiu de Sus községekben.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.tarjangz.eu/libretto

Cantata profana (Romanian)

Cele nouă cerburi-minune
 
A fost un moş bătrân,
El avu, el avu
Nouă suavi feciori
Din trupu-i răsărit
Suavi nouă feciori.
Dar el nu le-a învăţat
Nici o îndeletnicire
Nici ara, nici semăna
Nici căluşar la herghelie,
Nici ciurdar la păstorie;
Ci mai mult ia învăţat
Prin văi şi munţi umbla,
Printre cerburi vâna.
 
Umblau prin păduri hai-hui!
Şi vânat vânau hai!
Nouă feciori suavi.
Vânatul vânară;
Atât hoinăreară,
Şi atât vânară,
Până când, până când
Pe un pod frumos urme
De cerb-minune găsira.
Urmele lor când căutară,
Drumul ei pierdură,
În desul pădurii
În cerb se schimbară;
Cerburi graţiose ei se făcură
În desul pădurii.
 
Vai, dar a lor tată bună
Nu a mai avut răbdare,
Şi-a luat pusca în mână,
Si a plecat în căutare
După cei nouă suavi feciori.
Şi a găsit podul frumos,
Şi urme de cerb-minune pe pod;
După urme de cerb a mers,
Şi a ajuns la un rece izvor,
Şi a găsit cerburi lângă izvor,
Pe un genunchi s-a lăsat,
Şi unu în ţintă a luat.
 
Dară cerbul cel mai mare
- Vai, băiatul cel mai drag-
Către el astfel zicea:
„Dragul nostru tată
Pe noi nu ne lua în ţintă!
Căci noi te luăm
Pe vârf de corn,
Şi te aruncăm
Din zăvoi în zăvoi,
De pe-o piatră pe altă piatră,
De pe-un munte pe un alt munte,
Şi pe tine o să te trântim
De o stâncă ascuţită:
Şi aşa o să te faci praf
Dragul nostru tată.”
 
Iară dragul lor tată
Lor astfel răspunse,
Şi-i chema, şi-i chema
Şi aşa se rugase:
„Scumpii mei iubiţi,
Dragii mei copii,
Haideţi, haideţi acasă,
Haideţi cu mine acasă,
Mama vă asteaptă!
Haideţi voi cu mine
La buna voastră mamă,
Buna voastră mamă
Deja vă aşteaptă.
Făcliile deja-s aprinse,
Mesele-s întinse,
Cupele sunt pline,
Cupele-s pe masă,
Mama-i întristată;-
Cupa-i plină de vin,
Mama-i roasă de chin,
Făcliile deja-s aprinse,
Mesele-s întinse,
Cupele sunt pline…”
 
Cerbul cel mai mare,
-Băiatul cel mai drag-
Cu cuvinte spuse,
Lui astfel răspunse:
„Dragul nostru tată
Tu du-te acum acasă
La buna noastră mamă!
Dar noi nu vom veni!
Dar noi nu vom veni!
Căci coarnele noastre
Nu încap prin uşă,
Dar încap în vale;
Corpul nostru suplu
În haine nu umblă,
Dar printre crengi umblă;
Piciorul nostru zvelt nu calcă
În cenusa vatrei,
Doar în frunzişul moale.
Şi gura noastră nu mai
Poate bea din pahar,
Doar din izvor curat.
 
A fost un moş bătrân,
El avu, el avu
Nouă suavi feciori,
Dar el nu le-a învăţat
Nici o îndeletnicire,
Doar prin păduri umbla,
Doar printre cerburi vâna,
Si atât, şi atât,
Şi vânară atât:
În cerb se schimbară
Acolo, în marea pădure.
Şi coarnele lor
Nu încap prin uşă,
Dar încap în vale;
Corpul lor suplu
În haine nu umblă,
Dar printre crengi umblă;
Piciorul lor zvelt nu calcă
În cenuşa vatrei,
Doar în frunzişul moale;
Şi gura lor nu mai
Poate bea din pahar,
Doar din izvor curat.
 
 
Despre text: http://www.jgytf.u-szeged.hu/~vass/vportrea.htm
Conform concepţiei originale a autorului reprezintă prima parte a unei trilogii bazate pe folclorul şi lumea viselor a naţiunilor conlocuitoare din Bazinul Carpatic. Concepţia primordială, des exprimată de către Bartók, înfrăţirea popoarelor, ar fi vrut să ilustreze în acest mod. Nu stim exact , dacă aceast ciclu a fost conceput în trei sau patru părţi. Dar suntem siguri căci fiecare operă ar fi fost inspirată din muzica populară a naţiunilor de pe malul Dunării, şi astfel această operă grandioasă ar fi reprezentat concepţia de bază a lui Bartók, despre coexistenţa popoarelor din partea centralo-estică a Europei. Din proiectul grandios s-a realizat doar prima parte, cea inspirată din lumea legendelor păgâne poulare române de Crăciun, în traducerea lui Bartók: povestea ficiorilor izgoniţi transformaţi în cerburi, care părăsesc societatea în schimbul naturii clare. Cantata profana, conform  ideii de bază: „izvorul curat”, şi din punct de vedere muzical e o compoziţie cristalină, clară. Din punct de vedere structural şi stil muzical la origine, ca model, putem regăsi cantatele lui Iohann Sebastian Bach, dar în limbajul muzical a lui Bartók se regăsesc elementele de bază a întregii  activităţi a autorului în stil perfect clasic, în forme cizelate.  Versurile care l-au inspirat, aşa zisele colinde, Bartók le-a strâns personal încă înaintea primului război mondial în comunele Idicel şi Urusiu de Sus.



Uploaded byBandi András
Source of the quotationsaját

minimap