Batsányi János: The seer (A látó in English)

Portre of Batsányi János

A látó (Hungarian)


Vídulj, gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.
Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája,
Valakinek kedves nemzete s hazája;
S valaki a magyar változó ég alatt
Még a szabadságnak híve s ember maradt.

Ó ti! kiknek szívek örök búba merült,
Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;
Ím, az igazságnak terjednek súgári;
Dőlnek a babona fertelmes oltári,
Melyek a setétség fene bálványának
Annyi századoktól vérrel áradának.
Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,
Mely a két világnak megváltója lészen,
S melynek már láncoktól szabad vitéz karja
Mutatja, mit tehet egy nép, ha – akarja!
Az ember elnyomott örökös jussait
Délre hozván, porba veri bálványait;
S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,
Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
„Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!"

A föld kereksége megrendül e szóra,
S látja, hogy érkezik a régen várt óra.
A letapodtatott emberi nemzetnek
Csontjaiból épült trónusok reszketnek.
Rémülve szemlélik közelgető sorsok
A vérre sovárgó koronás gyilkosok;
Ők! kiknek még imént százezrek halála
Csak egy intésekben, egy szavokban álla;
S kiknek több nagy város tüzes leomlása
Oly vala, mint annyi hangyaboly romlása!

Vídulj gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.


PublisherNemzeti Tankönyvkiadó Rt. Universitas Felsõokt. Lekt. gondozásában
Source of the quotationBatsányi János összes költeményei. 3. kiad. Felfedezett Klasszikusok

The seer (English)


You in despair, take heart! Life shall renew
Itself before the century is through,
All mourning cease. Now let the harp sound clear
So every patriot may lend an ear
Who underneath the changing Magyar sky
Still looks to manhood and to Liberty.
You who have cultivated your despair
Against the unexpected moment, there
Look, it has arrived, and the truth shines
Beneficent upon those crawling shrines
Of superstition which for centuries
Have laved with gore their god of miseries
And fall now as a mighty nation rears
Herself, a saviour of the hemispheres,
Snapping the chains that bind Necessity,
Raising the arm that shows the will is free!
Across the Alps she trades man’s natural rights
For now disvalued relics; where she fights
She thrusts our enemies into damnation,
Turning to us in friendly exhortation:
“Let us endow schools or morality
For studious nations, where philosophy
Shall teach no harm or falsehood to slip past us,
Justice and Liberty our only masters.”
The world is stilled and trembling at her voice,
Awed by the long-awaited hour of choice
When, monuments to exploitation, thrones
Must totter on their edifice of bones
And crowned assassins, connoisseurs in crime,
View with pale horror the approaching time
When hints no more turn murders as they planned
Or thousands die by gestures of a hand
That with an equal pity could contrive
The firing of a town, or of a hive.
You in despair, take heart! Life shall renew
Itself before the century is through.


PublisherAlbion Editions, Manchester
Source of the quotationHundred Hungarian Poems

minimap