Borbély Szilárd: The Song of Three Youths (Három Ifjú Éneke in English)

Portre of Borbély Szilárd

Három Ifjú Éneke (Hungarian)

Volt három ifjú hajdanában,
Most róluk szóljon énekem,
kik elindultak szép sorjában
a sötét földi téreken.
Kísérte három angyal:
az Éj, a Nap s a Hajnal.

Fény után kutatva jártak
az óvilágban szerteszét,
mindhiába, nem találtak
ók mást, csupán egy Kemencét.
Engedelmesen belép,
és fújni kezdi énekét.

Három majd' gyerek még,
mikor mindnek Izraelre
meg kell változtatni a nevét
önként. Vagyis rendeltre.
Úgy várják ők a reggelt,
de az Éj még el nem telt.

A Föld Urának parancsára
utaznak az Éjszakába'
étlen-szomjan, vagonban állva
a protektorátusába.
A tűz nem alszik soha,
s világít az éjszaka.

Tél volt és csönd és hó befedte
a földeket, hol angyalok
oly kormosan lengtek felette,
de szívük mégis felragyog.
Az Éjbe kiáltanak,
és a füstbe szállanak.

S a három ifjú lép a Fénybe,
és lelkük úgy világít ott,
mint ért cipó a kemencébe',
mint búza Szem, ha felragyog.
A tűzben énekeltek,
mert fényesebb a lelkek.

És szállt hozzájuk egy Hívás
az Éjjen át, mint a sírás:
"Jöjj Ananiás, Azariás
és Mizaél!" - így az Írás.
S ülnek az Éjszakában,
a Halál Árnyékában.



The Song of Three Youths (English)

Once long ago there were three youths,
My song tells of their fates,
Who set off on a journey one by one
across the earth's dark places.
 
      Three seraphs did follow in their way: 
   
the angels of Dawn, Evening and Day.

On the path of Light, in the Ancient World,
they traveled, searching far and wide
and all in vain, for naught did
they find, only an oven before their eyes. 
   
Obediently they all stepped in, 
   
and thus does their song begin.

These three shall children still be
when by their very own decree
their names shall be known as
Israel. Of course by necessity. 
      They awaited the morning fair, 
   
but dark Night still lurked there.

By the Lord of the Earth's command,
they traveled far into Nighttime's realm,
hungry and thirsty, in wagons they stand,
taken to the protectorate's land. 
      For the fire never sleeps, 
      the night illuminated gleams.

It was winter and silent, snow covered
the earth, where angels on high
swayed above, so begrimed,
but the youths' hearts still in splendour shine. 
   Into the Evening they cry, 
      into the smoke they rise.

And the three youths enter into the Light,
and their souls there radiant shine,
like the small round loaf in the oven laid,
like the glow of the wheat's Eye. 
      They sing, they sing in the fire, 
   
as their souls grow ever brighter.

And across the Night, a Voice towards them
soared, a voice like the sound of weeping:
"Come hither, Ananais, Azarias,
and Mizael!" - thus it is written. 
      In the dark of the Night they rest, 
   
they recline in the shadow of Death.




minimap